2012. június 18., hétfő

A régi úton - jövőnkről s a "Legszebb vidék" játékról

A régi úton szerettem járni. A régi út átszeli az országot, a nagy magyar Alföldet, átvág a Mátra és a Bükk között, sorra veszi az észak-mátraaljai falvakat. Hm... nem tudnom hol indul, de egyre inkább látom hol ér véget... ha nem teszünk érte semmit. Emellett az út mellett tanúk álltak és állnak még ma is. Emlékek. Mikor először jártam rajt', emlékszem hogyan csodáltam azokat a nádtetős pajtákat, akácokkal körbevett öreg tanyákat, kőből rakott istállókat, szépen faragott tornácokat, friss virággal díszített kereszteket és a falvak szentjeinek szobrait. 

Fotó: Szabó Mónika


Ma is ezen az úton jártam. A nádtetős pajták elbontattak, az öreg tanyákat visszavette a természet, a kőből rakott istállók beomoltak, a tornácok eltűntek, a keresztek és szobrok pedig... egyre kevesebb öreget szolgálnak. Tudjátok, ezek az emlékek nem érdekességek, látnivalók... zsoltárok voltak ezek, melyek úgy illettek a tájba, mint ahogyan az ember illik a teremtett világba. Szótlan példabeszédek, tanítások, melyek évszázadok alatt gyűltek össze, s minden kornak átadták az annak szánt üzenetet. Átadták, csakhogy mára eltűntek, alig-alig akad közülük néhány, aki üzenetüket átvenné, olyan ember pedig még kevesebb.

Fotó: Szabó Mónika


Pár éve ezek a falvak még őrizték a régi magyar kultúra emlékét, nyugalmat és békét árasztottak, noha a házak között elő-előtűnt pár betonszörnyeteg, hivatal, posta vagy kultúrotthon... egy pusztító kor emlékei. Ezek, még a kockaházakkal együtt sem nyomhatták el a falu erejét. Ma azon kaptam magam, hogy szinte csak ezeket a förmedvényeket látom, a faluképek öt év alatt átalakultak. Eltűnik a kapocs az ember és a természet között és ezt a kapcsot az ember pusztítja el. Vajon a természet mit fog pusztítani, hiszen e világban minden egyensúlyra tér?



A legtöbb faluban a dombra épült templom és az azt körülölelő házak maradtak fenn legtovább... egészen mostanáig. Hogy is van ez? A közösség egésze egyazon normák és hit szerint élte életét... imáik egymást erősítették. Biztonságban voltak...külön-külön, mégis egy (szent) térben. Kérdem én, miben hiszünk ma? Tudunk-e együtt hinni bármiben is, akár csak szomszédainkkal? Keressük-e házainkkal a hozzánk közeli értékek szerint élők társaságát? Velük vesszük körbe magunkat, közös teret, közös életet, közösséget építünk? 



A házak pusztulnak... a sár, fa, kő megadja magát. Na, nem azért mert nem állna addig, mint bármely modern anyag, hanem mert magára hagyódik... az élő anyag lelkét veszti. Nincs ki gondozza, táplálja, szeresse... mert ezeket az anyagokat évente, havonta, naponta gondozni kellett. Még álltak, így magukra hagyván is évtizedekig, ám mostanra eljött a vég. Vannak, akik beléjük költöznek, s mert más kultúra, nem értik, nem is akarják érteni a múlt üzenetét. Élve temetik el, lakják le a házakat, egyiket a másik után. Nem csak a házakat, hanem minden tárgyi emléket, mi a múltból maradt, hogy üzenjen. Kereskednek vele, pénzzel mérgezik, s végül teljesen eltűnnek emlékeink. De vannak olyanok is, kik nagy lelkesedéssel felújítani kívánják a múlt épített darabjait, ám nem kérdik meg azokat, hogyan segítsenek... mai anyagokkal, sok betonnal, új technikákkal zavarják meg az egyensúlyt. Noha a ház állva marad, eztán műlábbal jár... ha bír. Az újraépített régi házak, már nyomokban sem hasonlítanak elődeikre. Még akik szándékaik szerint hitelesen állítják is vissza házaikat, ők sem veszik észre, hogy nem lehet ugyanolyan hangulata egy bárddal faragott, erős girbegörbe tölgyoszlopnak, mint egy helyére fűrészelt fenyőből állított, barnára festett pótléknak. Nem, ez így nem megy. Nem lehet már úgy helyreállítani? De, lehet. Erről szólnak itt a blogon a külföldi példák, egymás után. Csak már megszoktuk, hogy így kell... és így vesztettünk el megannyi formát, felületet, anyagot, színt és árnyalatot.

A képek a "Legszebb vidék"-játékra érkezett fotók közül valók.

A régi útra visszatérve látom, nem jó ez így. Sokat beszélünk, keveset teszünk, s amit teszünk, azt sem úgy miként előtte beszéltünk. Jó irányba halad a világ, írtam sokszor. Ma is hiszem, de ezért tennünk is kell. Ennek okán hamarosan újraindítom a "Legszebb vidék" játékot, ám nagyban megreformálva azt, s pótolva mi korábban elmaradt. Az ősz végén elvesztem teendőimben, de nem várhatok tovább, meg kell menteni, amit még meg lehet, beszélni kell a múltról, jelenről s jövőről...











9 megjegyzés:

  1. Csillagsi! Jól mondod sokan már nem is tudják, mit kell kérdezni és egyre kevesebben lesznek akik a helyes választ adnák és főleg a gyakorlatot meg tudják mutatni.Házunk felújításánál hányszor találtam értetlenségre és "azt úgy nem lehet" válaszra, míg végül sokszor kellett kompromisszumot kötnöm.Ha jó társaságot keresel/találsz azért még vagyunk akik mentünk,felújítunk és használjuk is a régi épületeket.Sajnos nem vagyunk elegen.Mariska

    VálaszTörlés
  2. Örülök hogy ismét visszatértünk Magyar honba,mert itt is annyi szépség és látnivaló van csak fel kell jobban fedezni hazánkat.Nagyon szép hely lehet Provence,én is szívesen elmennék oda talán nem is egyszer.Viszont az előző írásnál nekem teljesen a Balaton-felvidék ugrott be.A táj és az épület is lehetne akár ott is.Hiszen ott is kőből építkeznek sokan és hegyes-dombos a vidék,nagyon hangulatos gyönyörű helyek vannak ott és csodaszép régi stílusban felújított házak.Nekünk is meg van a magunk Provence-a,csak körül kell egy kicsit nézni és a régi Magyarországi területeken is van mit látni.Annyi van és mind más és más, tájképileg és építkezésben egyaránt.
    Véletlenül rátaláltam egy cikkre a neten a Lakáskultúra folyóiratban.A címe:A magyar házak mágikus ereje.
    Érdemes elolvasni mert biztos hogy sok igazság van benne és arra biztat minket hogy vissza kellene térni a hagyományos épület elrendezésre ,mert azt nem véletlenül találták ki elődeink.Mindennek meg volt az oka.
    Egyébként én is nagyon szívesen nézegetek más országokról ,szép házakról képeket.Természetesen én sem vagyok kivétel de néha elgondolkodom hogy vajon pl.a franciák is annyit álmodoznak és gyönyörködnek más országok fotóiban mint mi az az övékben?
    Egy magyar ember mesélte hogy sokat utazott a világban és mindig kereste azt a bizonyos helyet amit megálmodott otthonának.Évekkel később jött rá hogy az itt van Budapesten a Wekerle-telepen ahol gyerekkorát töltötte.Erről álmodott:különös házakról,hatalmas fákról,kis terekről.És innentől megnyugodott,tudta hogy otthon van.

    VálaszTörlés
  3. Visszatértem megint gondolataimmal az "álmodozáshoz", lehet ellesni külföldi házak berendezéséből gondolatokat, de Zsuzsának igaza van, itthon vannak a hazánkra jellemző JÓ példák.Nem véletlen, hogy a régi három osztatú házak, a keleti tájolású tornácok és pl a mi vidékünkön az utcai front első tornáca( nem jut eszembe e szakszerű kifjezés)kialakult ez védte nyáron a napsütéstől a tiszta szobát,de télen beengedte a meleg déli napot is.A belső terek méretei is a család igényeihez szabottak, minden vidéken abból építettek amilyen alapanyag helyben volt.Nagyon helyesnek tartom, hogy a Balatonfelvidéken helyi bazaltkőből kell ma is építeni, nálunk az Alföldön ez nem volt így 60 cm-es vályogból építettek mert azt a Tisza öntéstalajából könnyen kinyerték,helyben vetették és napon szárították.A francia vidéki házakat nézegetve (nem a kastélyokat) ugyanezen megoldásokat találja az ember-már ott ahol meghagyták az eredetit, mert ott is sok helyen átalakították, a szénapajta kettős kapuját nagy üvegfallal helyettesítik és galériával bővítik, padlásszobát alakítanak.... ezek már mind újak mégha álmodunk is róla.
    A Kárpát medencében vagyunk itthon, legyünk otthon hagyományainkban és ha lehet kövessük őket. Mariska

    VálaszTörlés
  4. Szia!

    Kérdéssel jövök!:)

    A poszt első fotója hol készült?

    M.

    VálaszTörlés
  5. Én is láttam már az első fotót..és nagyon tetszett..Bárcsak az enyém lenne..tudnék vele mit kezdeni!Igen..a Balaton felvidék csodás..bejártuk gyalog,biciklivel..sok kőház..szép udvarok,épületek..csak ne jönnének azok a fránya uszomedencékkel..meg térkövezésekkel..meg el szokták néha rontani az imageüket!SAJNOS!..Erdélyben is rengeteg szép porta van,tornácos,egyszerü kis lakható porták..csak Torockót emlitem..semmi cicó.vagy Kalotaszeget..:)Ujra indul a verseny?talán?..mert én már mindent bebicikliztem szép falumban!..ha valakit érdekelne..rengeteg eladó falusi ház van itt a falumban..Hogy Hol?..Vértes aljában..?:)).

    VálaszTörlés
  6. Marcsa és Márta!Az első két fotó az én kattintásom..)Jó volt újra látni.:)
    Az első, az Somlón készült, a barátaink pincéjétől mentünk kirándulni.
    A második pedig Magyarpolányban van, ott töltöttünk néhány napot pár éve és megfogott a valamikor szép ház romja.

    VálaszTörlés
  7. Éppen a napokban gondoltam Rád, Csillagosi és a Legszebb vidék fotó-játékra,hogy mi van vele?Megszűnt?

    VálaszTörlés
  8. Nemrég költöztünk be a házunkba a férjemmel. Ezt mindig nagy izgalom és tervezgetés előzi meg. A munkahelyemen megkérdezték a kollégáim, hogy na és "amerikai stílusú a ház?", mondom nem, magyar stílusú... Az milyen? Parasztház!
    7 éve épült hagyományos parasztházat vettünk, ami MAGYAR stílusú vagy természetes stílusú tisztaszobával, lakószobával, éléskamrával, tornáccal...

    VálaszTörlés
  9. Csillagosi: Megtennéd,hogy az első két fotóhoz odaírod a nevemet? : Szabó Monika
    Megköszönném!Fontos számomra a fotózás és vannak vele terveim....

    VálaszTörlés