"Virágvasárnapján mit fogsz tenni?"

Előző bejegyzésemben írtam az ünnep egészéről, megérthettük miért az egyik legnagyobb ünnepünk húsvét. Sajnos azonban  nem csak az ünnep egészét, hanem részeit és "hétköznapi" szokásait sem  értjük, ezért ma virágvasárnapról írok röviden, lássuk meg végre e csodálatos világ összefüggéseit. Váljanak ismét egésszé a részek.

„Nekem legkedvesebb fiam, Jézus! Mit fogsz te tenni virágvasárnapján? Legkedvesebb anyám, neked mindjárt megmondom: én nagy király leszek, dicsőségesen bemegyek Jeruzsálembe, inteni és tanítani fogom a népet Atyám törvényére, és hirdetni fogom a megváltás új szövetségét.

Nekem legkedvesebb fiam, Jézus! Mi leszesz te azon a szent Nagyhétfőn? Legkedvesebb anyám, azt én mindjárt megmondom neked: gyönge és beteg leszek, többé senki sem fog tisztelni, senki sem segít a templomhoz járni."

                                                                                                                    Aranymiatyánk

A második versszak segítségünkre lesz, hogy megértsük mi történik virágvasárnap. Nos, mi az amit tudunk már az ünnepről? Húsvét az öröklétről szól, azon belül a test visszatérése a forráshoz. A legtöbb helyen úgy szerepel, hogy a húsvét "zöldcsütörtökkel" kezdődik. Ez is mutatja, hogy mennyire szétdarabolt, töredezett gondolkodásmódunk. Húsvét az időben két irányban a végtelenbe nyúlik, így ünnepe is. A régi ember minden napjában feltétel nélkül tisztelte azt, aki számára életet, testet adott: atyját és anyját. És minden napjában úgy élt, hogy a "halálra készült". Aki kétkedne ebben, az hallgassa meg ezt a "hétköznapi" esti imát: 

Húsvét tehát egy végtelen folyamat. Ha mégis annak az időszaknak a mondandóját nézzük, ahol ezek az "érzések" besűrűsödnek, akkor a Nagyhét Virágvasárnappal indul. A testesüléssel. Noha a nagyböjtben vagyunk, mikor is mindenféle mulatozás tilos volt, e napon a lányok énekszóval ünnepeltek, s körtáncokat jártak. Teremtettek. A testesülést varázsolták. A körtáncok és játékok formája pont a teremtés rendjének felel meg: mint itt, a Teremtő tanításokban írtam. 

Nézzük meg most a legismertebb ilyen játékot:

Bújj,bújj,zöld ág,

Zöld levelecske...

Nyitva van az aranykapu,

Csak bújjatok rajta.

Miről énekelnek? Az ágacska végén meredező rügyről, mely csillog az életnedvektől, és alig várja, hogy kipattanjon, szinte robbanásszerűen tör belőle elő az élet. És ez az élet befogadóra lel, hiszen "nyitva van az aranykapu" és még sürgetést is kap: "csak bújjatok rajta." 

Mit tesznek eközben? Bizony azt, amiről Jézus beszél, mikor azt mondja "akkor anyám király leszek a jeruzsálemba bé mejek". Király lesz, a teremtő Atya! Merkúr jegy uralma alatt állunk, ő van legközelebb a Naphoz. Nem Napként vonul be, nem uralkodni megy, hanem téríteni, térülni-fordulni, s közben az igét hirdetni, s igével testesíteni meg, termékenyíteni meg az embereket. 

Jeruzsálembe, s azon belül is a templomba megy, miként írja a második versszak, amikor is már nem fog tudni majd bémenni, mert gyenge lesz. De miért nem mondja akkor azt, hogy a jeruzsálemi templomba bemegyek, s ott fogok uralkodni? Azért mert szó nincs erről. De akkor milyen templomról beszél? 

Mikor mondta Jézus, hogy Atyám tiszteletére hatalmas márványpalotákat emeljetek, s abban királyként uralkodjatok? Soha. Akkor mégis milyen templomokról beszél? Hát erről:

Pap Gábor gyönyörűen elmondja, hogy miként jelenik meg Isten háza a képen. Isten temploma két ember között valósul meg, mikor azok lelküket egymásnak ajánlják. A képen fegyvereikből formáltak templomot, s középen megjelent a Teremtő. De ez történik akkor is, mikor "áldomásra emeljük poharunkat". Mit mondunk ekkor? Isten-Isten!  Jézus temploma az emberek közt valósül meg, a szeretet által. Az az atyai törvény és ez az új szövetség, amire Virágvasárnap Jézus tanít. 

Térjünk csak vissza a "Bújj, bújj zöld ághoz". Mi valósul meg e tánc által? Bizony, bizony, két ember kaput emel, templomot állít és azon az egész közösség együtt, kézenfogva átvonul. Aztán másik két tag emel kaput és azon is átbújnak, s így megy ez egészen addig, míg Isten meg nem jelenik az egész körben. Személyesen is és közösségileg is "áldott állapotba" kerül mindenki, aki ezt teszi. 

Általános volt e napon a barkaszentelés. A barka nem csak a bárány, az áldozat szimbóluma, hanem szimbolizálja a fénnyel, az arannyal termékenyült szentséget. Fényszóró, áldásszóró növény, akárcsak a Szentek glóriája, akárcsak a Szent Korona.

Kívánom nektek, hogy fürödjetek meg ma az áldásban, legalább így: :-)