2013. január 14., hétfő

A politikáról és a jelen kérdéseiről


Egy különleges levelet kaptam minap egyikőtöktől, ez késztetett az alábbi sorok megírására. Ezúton is köszönöm a levélírónak tartalmas gondolatait és fontos kérdéseit.

Jó ideje nem foglalkoztam írásos formában a jelen társadalmi, gazdasági és politikai „aktualitásaival”. Ennek az az egyszerű oka, hogy kizártam a valóságomból mindazokat az információs csatornákat, melyek naponta csepegtetik a lakosság 90%-ának fülébe azokat a manipulatív információkat, melyekkel tömegeket képesek vezetni, félrevezetni. A valóságot a saját ítélőképességemre bíztam s ebben élek. Azonban nem dugtam homokba a fejem, ellenkezőleg, pár éve kihúztam belőle.  Hogy mit látok innen? Ezt próbálom most szavakba önteni.

Hadd szóljak most a politikáról, végtére is politikai elemző volna az egyik „tisztességes foglalkozásom”... amivel évek óta nem foglalkozom. Miért? Mert egy nem tisztességes világot nem lehet tisztességesen elemezni sem. Emberek milliói nézik esténként a hírekben a különféle politikai nyilatkozatokat, olvassák az ezeket összegző, értelmező elemzéseket. Fontos problémákról szólnak a hírek, mindannyiunk háztartását, sőt hazánkat, társadalmunk egészét érintő problémákról. Egyetlen baj van csupán vele... az, hogy a hozzánk jutó hírek és az azokból kirajzolódó világ pusztán illúzió.

A politika (szubjektív értelmezésemben) nem más, mint egy színház, ahol érdekfeszítő előadások zajlanak a színpadon, ám a színdarabokat nem a színészek írják. A háttérben írja őket a valóság, érdekhálózatok kusza szövevénye, s a szereposztást mindig egy-egy érdekcsoport határozza meg. Elvileg róluk döntünk mi négyévente. A jobb színészek látszólag improvizálnak, a kevésbé tehetségesek sokat gyakorolt szerepeiket is csak közepes színvonalon képesek eljátszani. Még csak azt sem mondhatnánk, hogy idehaza 3-4 társulat verseng a nemzeti színházba kerülésért, ugyanis nincsenek társulatok. Érdekcsoportok formálják azokat is, s amiért a civil lakosság négy évente ölre megy, az puszta formalitás. Egy „bal oldali” színészből bármikor lehet „jobb oldali” és fordítva. Ami a színpadon éles vitának látszik, az a függöny mögött akár épp annak az ellentéte is lehet. Egy dologgal muszáj tisztában lennünk: nem „lehet más a politika.” Lehet a legjobb szándékú is egy közösség által választott vezető, a politika nem lesz más általa. Hatása legjobb esetben is csak ereje fogytáig tart, de utána a politika visszatér régi medrébe, és áldozata az enyészeté lesz.

Hogy a valóság ott lenne a színfalak mögött? Nem, nem hiszem. A mai civil társadalom nagy része ott ül a nézőtéren és három fő attitűdöt mutat viselkedése. Vagy átszellemülten nézi a darabot, s interaktív módon bekiabál, fűtött érzelmekkel hisz a darab számára kedvező(nek látszó) végkimenetelében, vagy unottan, mondhatni közömbösen figyeli a történéseket, s nyugtázza, hogy úgysem tehet semmit, „lopnak, csalnak, hazudnak”. A harmadik attitűddel egyre többen rendelkeznek, ők azok, akik mindenáron be akarnak látni a színfalak mögé, akik le akarják leplezni a valóságot, akik meg akarják érteni, hogy mi történik a látható cselekmények mögött. Sokuk világmegváltó gondolatokat őrizget magában, s jó pár terve van arra, hogyan kellene változnia a világnak. (Nem neki, hanem a világnak.)
Van egy negyedik attitűd is, amivel alig néhányak rendelkeznek. Ezek az emberek egyszer csak fölállnak a székükből és kiballagnak a színházból. Meglepő, de a kutya nem kérdezi meg tőlük, hogy te hová mész, vagy miért mész el.  Legtöbbjük a természetbe megy, kiszellőztetni a fejét, kicsit egyedül lenni. Minél több időt tölt itt, annál inkább rájön, hogy itt is lehet élni és a színház már csak akkor jut eszébe, mikor egy-egy kiszűrődő hang látszólag keresztülhúzza szabad(nak tűnő) életét. Ám ez általában nem tart sokáig, és hamar helyreáll az egyensúly.

Hogy mit gondolok a gazdasági, társadalmi problémákról? Azt, hogy csakis én oldhatom meg őket és csakis Te. Azt gondolom, hogy azzal, hogy a mai világba születtünk, még nem váltunk Emberré. Az ember az életet kell szolgálja. Hogyan? Először is meg kell tanulnia élni. Nem úgy, ahogyan mutatták, mert akár szüleink, akár társaink, akár a minket nevelő intézmények formálták eddigi szokásainkat, azok nagy valószínűséggel mind a színház üzeneteit hordozzák magukkal és láthatatlan érdekeket elégítenek ki. A feladat tehát minden ember előtt adva van, Emberré kell válni. Meg kell tanulnunk irányított emberből teremtő emberré válni és ez nagy feladat. Ha sikerül is, nem állhatunk meg itt.

Egyre többen jönnek ki a színházból. Már közösségeket is alkotnak a természetben, s lassan megengesztelik azt a többiek vakságáért is. Ez azonban még mindig nem elég. Nem elég, mert előbb-utóbb létezésük veszélyessé kezd válni a színházat működtető érdekhálózatok számára (akik a színház közelébe sem mennek, luxusba borított valóságban élik rejtőzködő életüket). Mit lehet ilyenkor tenni? Mit tesz a háttérből irányító érdekhálózat, amikor a nézőtéren egyre nagyobb a morajlás, mert észrevették az ablakon át, hogy egyre többen élnek boldogan a természetben? Tudják, hogy fel kell tüzelni a morajló tömeget, hogy nekik is jár egy jobb élet, élére kell állni az „alulról szerveződő mozgalomnak”, s akkor a vágyakkal teli tömeg maga szakítja fel a színház ajtaját és eszeveszetten rohan a természetben élő emberek felé, eltaposva és elpusztítva mindent, mit addig a Teremtő ember alkotott. Az ilyesmit hívják háborúnak, forradalomnak, kirajzásnak, de bárminek is nevezzük, a háttérben ugyan az az érdekhálózat marad fenn, aki annak előtte volt, s a sebeit nyalogató, összezavarodott társadalom, ki észreveszi, hogy a fákon és bokrokon kívül semmit sem talált, tanácstalanul várja majd az új főszereplőket, akiknek vezetésével el lehet kezdeni felépíteni egy „új világot”... a jövő színházát. S a szomorú jelen visszatér önmagába. Hányszor tettük ezt meg az elmúlt 3000 évben? Számtalanszor. Meg fogjuk újra tenni? Na ez már rajtunk múlik.

A természetbe vonult ember élete nem lehet öncélú, s erről sokan megfeledkeznek. Nem lehet csupán az önfenntartás a cél, hiszen az életet nem lehet csupán önmagunkért szolgálni. Minden egyes háború után okosabbak és tapasztaltabbak lettünk. Minden újjászülető generáció, mely elhagyja a színházat, egyre több eszközzel és ismerettel rendelkezik az érdekhálózatok működési logikájáról. Meg fog születni az EMBER fia, lánya, aki meg fogja állítani ezt az őrült rendszert. Hogy a mi életünkben? Ezt nem tudhatom. A mi dolgunk mielőbb Emberré válni és gyermekeinkből is embereket nevelni. Nem dughatjuk fejünket a homokba, ki kell végre húzni onnan. Tudnunk kell, hogy a legtöbben nem akarják ezt megtenni, s őket nem rángathatjuk erőszakkal magunkkal. Az ő idejük még nem jött el.

Most talán azt hiszitek, hogy valamiféle vallási megalapozottságú megváltót várok. Nem, szó nincs vallásról. Én azt hiszem, hogy a megváltó Te magad leszel. Mindenkinek feladata van ezen a bolygón, egyedi és különleges, amit senki más nem végezhet el. Hogyan indulj el? Hiszen már elindultál... Egyetlen ember sincs, aki véletlenül olvasná el ezt az üzenetet, oka van mindennek. Ha kész vagy egy kicsit befelé is figyelni, távol a színháztól, távol mindentől, akkor tudni fogod, hogy mit kell tenned.

31 megjegyzés:

  1. Gratulálok! Minden gondolatoddal egyetértek! Szeretem az írásaidat!

    VálaszTörlés
  2. ISTENEM, CSILLAGOSI!!! Rengeteg írásod volt eddig csodálatos, de ez... Egyszerűen nem találok szavakat. Szemléletesen fogalmaztad meg ezt a témát, jelképeid tökéletesen megragadták a lényeget. Ilyen "forradalomra" és megváltásra van szükség. Ugye tudod, hogy egy ideje már kivonultunk a színházból? És csodálatos az élet odakinn! De azért fáj néha a szívem, hogy még olyan sok a néző! Főleg akkor keseredek el, ha olyan "nézőkkel" találkozom, aki ugyan TUDJA, hogy ki kellene lépni, és MÉGSEM CSELEKSZIK!!! Ez jobban elszomorít, mint a birkanyáj. De most nem szomorúságról, hanem örömről írok, mert én is úgy érzem, hogy egyre több és több és több útnak indult ember van, és a gyermekeinknek eszébe se fog jutni megnézni ezt a szánalmas tragikomédiát.
    Szeretettel, Réka

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Persze, hogy tudom és szívemből örülök nektek. Hanem te tudod-e, hogy írásaid mennyi embernek segítettek az indulásnál, s hogy úgy hiányzanak most mint egy falat kenyér? Tudom, hogy miért hagytad abba, de ha eljön az idő újra, ne várj egy percig sem a folytatással. Nagy szeretettel gondolok Rátok mindig!

      Törlés
  3. Csatlakozom az előttem szólóhoz,gratulálok!Néha megnézek egy egy politikusi nyilatkozat,zsigerből látni rajtuk a hatalmas színészkedést a felvett álarcokat.

    VálaszTörlés
  4. Sokan érezzük mindezt, de ki ily' módon tud ébresztőt fújni, nos...Tanítóvá lettél...!
    Rá kell ébrednünk, hogy semmit nem érünk a sopánkodással és a felelősség tologatásával. Sorsunkért mi magunk vagyunk felelősek, mindezt lustaságból, kényelemből, megszokásból más kezébe adni felelőtlenség és gyávaság!
    Ki kell nyilvánítani végre véleményünket, legyen szó a szomszéd ugatós kutyájától kezdve a politikáig bezárólag mindenről!
    Áldás!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Így van Barátom és ehhez Rád is szükségünk van. Írásaid és életed példát és erőt ad az indulóknak, ne mondj le róluk. Nekünk kell feláldozunk magunkat gyermekeinkért, s nem fordítva, ahogyan ma a világban történik.

      Törlés
  5. Nagyon jól összeszedett gondolatok íródtak itt le...régóta így élek én is és néha elkeseredem, mert azt látom, hogy nincs is ebből kiút. A gyerekeinket pedig nagyon nehéz "egészséges" gondolatokkal nevelni, amikor annyiféle behatás éri őket a szocializált világból. Türelemjáték ez...és néha nehéz kitartani, főleg úgy, hogy még nem láthatod a fényt az alagút végén.... Köszönöm neked ezeket a gondolatokat...

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Bizony türelemjáték, de erőt adhatunk egymásnak. A tér s a beszéd lehetősége több ezer év után megadatott... mi eddig szétforgácsolódott, most összetart. Keressük egymást és mind könnyebb és könnyebb lesz.

      Törlés
  6. Néha elkeseredem, hogy mit tudott a korosztályom adni a fiataloknak... s néha úgy érzem, nem sokat;
    ám amikor soraidat olvasom, mégis felcsillan bennem a remény: vannak a mai fiatalok között is, akik értik és élik az életet, a jövőt a legnemesebb értelmezésben!
    S mit is kívánhatnék ilyenkor? Őszintén azt, hogy hited töretlen legyen, életed pedig boldog és termékeny! (mondhatnám: sikeres ... de a szimpla sikernél többet, szebbet kívánok; tartalmast, értelmest ...)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm, köszönjük mind és hálásak vagyunk mindenkinek, aki előttünk élt és megélte azokat a nehézségeket és elvégezte azokat a feladatokat, amiket nekünk már nem kell. Lehetett volna jobban? Ezt nem mi ítéljük meg... mi csak köszönjük.

      Törlés
  7. A politika az egyik legundorítóbb, leghazugabb része az emberi létnek. Valamilyen formában mindig jelen volt, van és lesz is életünkben, és ha szebb dolgok irányába fordulva igyekszünk is kizárni életünkből, teljesen nem sikerülhet. Én életem első néhány évtizedében egyáltalán nem politizáltam, nem is érdekelt. Mostanra azonban kicsit jobban belefolytam, "nézővé" és véleménynyilvánítóvá váltam - bár tudom én is, hogy nem sok értelme van - de az életszínvonalunk és jövőképünk olyan mértékben romlott mostanra, hogy úgy érzem, a természetbe vonulással ezen nem fogok tudni változtatni. Sokan vannak ezzel még így. Akik a létbiztonságból hirtelen a teljes létbizonytalanságba csöppentek, nem csoda, ha néha dühödt politizálásba kezdenek, különösen ha 50-60 évesen maradnak munka nélkül. Ők már nem valószínű, hogy nyugdíj nélkül a természetben önerőből képesek lesznek boldogulni. Persze értem, mit szeretnél írásoddal megfogalmazni, de én sokkal pesszimistábban látom a politika mentes emberiség kialakulását. Pedig nagyon szép volna. Talán egy valódi világ vége tényleg segít azt megvalósítani.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Hiszen még nem is írtam a "természetbe vetett" ember életéről! :-) Ennek az ideje is eljön hamarosan, s majd akkor meglátod, tudsz-e így élni. Én azt hiszem csak így tudnál. Ne a végét várjuk, hanem az elejét!

      Törlés
  8. Köszönöm! Szívemből szóltál!

    VálaszTörlés
  9. Essen le minél több ember szeméről a hályog! Lássák be minél többen, hogy ez az egész csak egy bolhacirkusz, a mi szórakoztatásunkra!
    Egyes vélemények szerint egy politikai csoportosulás vége akkor jön el, mikor bekerül a parlamentbe, mert akkor egyenes az út a romlásba. Ez szerintem is így van, nem lehet hiteles valaki, ha közben részese a szemfényvesztésnek.
    Erzsi

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Legyen így! E véleményekkel egyet lehet érteni.

      Törlés
  10. Én árnyaltabban látom ezt a kérdést Vezetőkre mindig szükség volt és van mert egyébként káosz lenne.
    Az más kérdés hogy ezek a vezetők nagyon sokszor nem voltak méltóak feladatukra.Viszont vannak olyanok is szép számmal akikre büszkék lehetünk.Soha nem volt vitatott hogy a közösségeknek szükséges-e irányító ember.Kis közösségben ez könnyebben megoldható mert jobban ismerik egymást.Minél nagyobb embercsoportról van szó,adott esetben országról,annál nehezebb valós képet kapni a lehetséges személyekről.A politikát utálhatjuk,de ha nincs aki bevállalja ezt a feladatot,mi lesz az országgal?Hogy működik a világ?Próbáljuk elképzelni hogy mindenki kilép a rendszerből és elkezd élni a maga elképzelései szerint.MI lesz ebből?Béke,nyugalom?Vagy HÁBORÚSKODÁS?Tegyük fel hogy egyes csoportok jól működnek.De azt is kell valakinek vezetni,összefogni.Előbb utóbb igény lesz rá.Aztán a kisebb csoportokat egymással összekötni és így tovább.Aztán megint ott vagyunk amiből kiindultunk.A politika egy szükséges rossz, sajnos nem találtak ki ennél jobbat.Az már nem rajtunk múlik hogy a vezetőink hogy számolnak el a lelkiismeretükkel mert a választóik egy része valódi szimpátiából,egy része igaz tudatlanságból vagy haszonlesésből voksol.
    Másrészt én fontosnak tartom az istenhitet ilyen szempontból is.Sokkal kevésbé megtéveszthető és megvesztegethető az a választó akinek van hite,mert nem a zsebe alapján választ vezetőt és tud közösségben netán nemzetben gondolkodni.Magyarországgal és mellékesen majdnem az egész világgal az a baj hogy elhagyták Istent.
    Ahogy Wass Albert is írja nem a Úr hagyta el a magyarjait
    hanem a magyarok hagyták el az Urat.
    Úgy érzem és talán a világ kereke is arra forog hogy talán mégis változik valami jó irányba.Említettem előbb hogy voltak olyan vezetőink akikre büszkék lehetünk,bár lehet hogy ez akkor,abban az időben nem volt egyértelmű.
    Hiszem hogy ezeket az országfőket a hit és hazaszeretet vezette.Lehet sőt biztos hogy kellett nehéz döntéseket hozniuk.Kevésbé rosszat a sokkal rosszabb helyett választaniuk.Szent István sem mindenkinek jó fiú.
    Megkövezhettek érte de én tiszta szívemből hiszek abban
    hogy minden ellenségeskedés , gyűlölet és pesszimizmus ellenére ki fog kecmeregni az ország abból a lelki és testi sivárságból amibe belekerült és hatással lesz egész
    környezetünkre.És miért hiszek benne?Mert újra velünk van az Isten.
    És ha Ti is azt akarjátok hogy rendbe jöjjön ez az ország-(itt elsősorban nem anyagiakra gondolok)-akkor ne mérgelődjetek és panaszkodjatok ,hanem imádkozzatok az országotokért.Ez a legkevesebb amit tehettek.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Zsuzsa, köszönöm hozzászólásodat. A kérdés valóban árnyaltabb és később árnyalhatjuk is, de előbb ezt értelmezzük együtt. Nem szaladhatunk előre odáig, hogy ki irányítja majd a természetbe kivonult közösségeket, mert talán nem is lesznek ilyenek. Hány embernek kap sugallatot, hogy hagyja el a színházat és hánynak van mersz hozzá? Elenyésző számúnak. A kérdés az, hogy a kritikus pillanatban, ki fog tudni helyes utat mutatni a színházban maradott tömegnek: a természetbe vonultak vagy az addig őket manipuláló érdekhálózatok működtetői. Az elmúlt 2000 évben egyetlen kivétellel az utóbbi győzött. Mi volt az egy kivétel? Ki volt? Jézus. Az a tanítás vezeti a természetbe az embert, amit ő képviselt. Sokan közülünk nem Őt követik, hanem azt követik, amit Ő is követett. Itt a hit és a bizonyosság, a vallás. Enélkül senki nem fog a természetbe menni. Ezért itt sem a kívülre szakadtakért kell aggódni, hanem a bentmaradottakért, ők kiben higgyenek? Hogy higgyenek benne, hiszen a manipulált valóság, színdarabok sora nem igazolja az Isteni törvényt. Persze, hogy nem, hiszen azt a valóságot nem Isten teremtette, hanem pár tucat ember.

      Ami a vezetőket illeti, (ha mégis idáig akarunk merészkedni), akkor azok voltak az általad írt "jó vezetők", akik nem az anyagi világot igazgatták, hanem a szellemi világgal tartották egy nép kapcsolatát. Igen, voltak ilyen királyaink. De ha az ember Emberré válik, akkor családjában király lesz a férfi és szűz az anya, s családok közösségeket alkotnak, s így tovább. Nem az kérdés, hogy mi a szerveződés formája, hanem hogy mi a vezérlőelve: az érdekek vagy a szeretet? De igen messze még ez a világ, a mi éltünkben közelébe sem fogunk kerülni. A mi dolgunk e téren csupán annyi lehet, hogy minél alaposabban megismerjük a régi "jó vezetőink" világát és átadjuk valós történelmünk ismereteit gyermekeinknek, unokáinknak. Az ő dolguk lesz élni vele... ha lehetőséget tudunk adni nekik.

      Közülünk, a természetbe szakadtak közül senki nem mérgelődik és panaszkodik a jövő miatt és a jelen miatt sem. Hisszük és tudjuk, hogy úgy fog minden történni, ahogy elrendeltetett. Talán még nincs itt az idő, talán már itt van...

      Törlés
    2. Kedves Zsuzsa! Remélem nem veszed tolakodásnak, ha megszólítalak és pár gondolatot megosztanék Véletek, melyek írásod olvasván felmerültek bennem.
      Véleményem szerint olyan mély és bűzös mocsárba került már társadalmunk, hogy mindezt rendbe tenni, a gyógyulást várni valakitől egy szervezettől, vagy központi irányító hatalomtól, nem lehet! Tudomásul kell venni, hogy mindaz amit tesznek, legyen bármilyen gyönyörű köntösbe is csomagolva, csupán érdek! Értem én, hogy mit mondasz, hogy hol vannak a Széchenyik, Rákóczik, Mátyások és Bélák, de jelen korban nem lenne lehetősége bármelyik befolyásos vezetőnknek lehetősége arra, hogy tegyen, változtasson? Dehogynem! Viszont nem érdeke! Rájöttek, hogy a sokat ugráló emberkéket bedarálják, így vagy úgy...
      Ezért mondom én, hogy csak lentről lehet elkezdeni, egyéni szintről! Rakjon mindenki elsőként MAGÁBAN RENDET, legyen tisztában azzal, hogy miért is van itt, éljen tisztességes, becsületes módon, szeressen, legyen bátor és kitartó és mindezek után jöhet minden más! A Család, közösségek. DE mindaddig míg nincs rend, addig valóban nem tudunk mást tenni, mint bízni abban, hogy valaki megoldja a feladatot helyettünk...de abban az esetben nem illik hőzöngeni, hogy nem erre vágytam, mert ők csupán érdekből cselekszenek...amire nekünk van szükségünk, azt magunkban kell keresnünk és magunknak kell véghezvinnünk!
      Áldással és Szeretettel!
      Mihályfia

      Törlés
    3. Mindkettőtöknek köszönöm a válaszát.Ezért is szeretem ezt a blogot,mert itt igazán lehet eszmét cserélni.Még ha nem is értünk mindenben egyet de együtt gondolkodunk... és ez jó!

      Törlés
  11. Aki jegyet váltott egy színdarabra legalább négy évente azért tette mert szertné megismerni,vagy már ismeri az előadás mondanivalóját és a színészeket tehetségesnek tartja ahhoz,hogy elő is adják végig azt. Aki pedig előadás közben azért megy ki a színházból,mert nem tetszik neki az előadás azt is indulatok vezérlik meg sem próbálja megérteni azokat a gondolatokat amiért odament és a színészek tehetségét és munkáját sem tiszteli.A színdarabot legalább figyeljük és próbájuk meg eszmeiségét befogadni és értelmezni.Akikkel pedig odakint a természetben találkozik azzal fogadják,hogy na lám te is közénk tartozol és ezentúl közösen szidják a színházban lévőket mert még benn ülnek és nem nyílt meg a szemük, mások mint akik kinn vannak.Cseberből-vederbe, valakik újra beszippantják.Olyan nincs, hogy semmilyen előadással nem tudsz azonosulni, legalább légy türelemmel amig a színdarab eléri a harmadik felvonást és teljes kifejletét.Akkor vagy tapsolsz és megköszönöd vagy akkor csöndben kimész és máskor más színházba mész.Mariska

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Mariska, hozzászólásod felhívja egy lényeges dologra a figyelmet: a politika nem színház. Ez csak egy hasonlat, amely bizony nem tökéletes,de talán sokak számár tette érthetőbbé a jelent. A színházba önszántából megy az ember, azért, hogy jól érezze magát - én is nagy színházjáró voltam/vagyok. A politika színházába viszont kivétel nélkül beleszületik mindenki, aki azért született, hogy éljen, hogy boldogan éljen. A politikusokat lehet tisztelni, el lehet ismerni, hiszen emberek mint mi, de éppen ezért nem képesek /és nem is akarnak/ szembeszállni az őket mozgató érdekekkel. Aki föláll, nem dühében áll föl. Talán nem is három felvonást nézett már végig, hanem 33-at, talán csak egyet... de fölismerte, hogy a sem a bolygó sem a társadalom problémái nem oldódnak meg, ha továbbra is csak ül, sem a saját élete nem jön rendbe. Nincs benne indulat, tettvágy van benne. Sőt, tovább megyek. Ha szeretnéd bemutatlak legalább 10 családnak, akik a természetben élnek (figyelem! Ez is csak hasonlat!) közül egy sem fogja szidni a színházat! Ugye meglepő? Képzeld, mindannyian szeretettel gondolunk azokra, akik még a nézőtéren ülnek, magunk között pedig senki nem akar beszélni a színházról. Mi értelme volna? A természetben nem szippant be senki, senkit. Az általam írt közösségek főként szellemi közösségek, szolidárisak egymással és szeretetközösséget alkotnak. Azért ez csak másabb a színházat mozgató világnál, nem? A legtöbbjük önállóan él családjával az ország egymástól távoli pontján. Hidd el, nem írok olyan dologról, amit nem tapasztaltam meg és megértem ha nem tudtok azonosulni írásommal... hiszen még nem tapasztaltátok meg. Végezetül: nincs másik színház. A másik az élet.

      Törlés
    2. Drága Mariska!
      Remélem példámon keresztül egyértelműbb lesz megérteni mindenkinek a választás lehetőségét...!
      Hazán egyik legnagyobb kereskedelmi adójának központja egy hatalmas épületben van, Budapest egyik legszebb környékén. Ezen társaságnak van egy sorozata, amit sok ember néz a tévében. A sorozatban színészek, akik eljátsszák az adott szerepet, s olyan jól teszik mindezt, hogy a nézők azonosulnak vele, elhiszik, hogy mindaz amit ott látnak, az élet...Egy 500m2-es stúdióban történő dologról beszélünk és egy forgatókönyv író gondolatairól...Mindaz ami a sorozatban történik, egyetlen célt szolgál, elvonja az emberek figyelmét "kikapcsolódást" nyújtson és természetesen jelentős anyagi hasznot hozzon a tulajdonosnak. Lépjünk ki ebből a stúdióból és máris egy 10.0000m2-es épületben vagyunk, ahol további emberek vannak és adott esetben azt sem tudják, hogy az a színész aki kilépett az ajtón az kicsoda...menjünk tovább, elhagyván az épületet, egyik oldalon ipari hulladékkal mérgező gyorsétterem, a másik oldalon művelődési központ, ahol éppen egy néptánc csoport tartja próbáját. Az utcáról emberek nézik a próbát, szól a népzene, a fiatalok odabent táncolnak, majd a próba végén a kinti tömeg tapssal jutalmazza őket...elhagyjuk a várost, egy gazda éppen az állatait eteti, valaki vacsorát főz, mások szerelmesen néznek egymás szemébe...
      Miért írtam mindezt le? Mert az emberek nagy részével még mindig el tudják hitetni, hogy nézze a sorozatot és ha nem tetszik neki, akkor kapcsoljon át másik adóra...! Elhitetik, hogy a tévén, rádión, újságon keresztül megkap minden szükséges információt és segítséget, ami ahhoz kell, hogy boldogan éljen.
      Nos, a négyévenkénti választásokon csupán csatornát váltunk...miközben körülöttünk ott a megannyi gyönyörűség! Vegyük észre és dobjuk ki a tévét!
      Áldással és Szeretettel!
      Mihályfia

      Törlés
  12. Helyettem írták! /Egy régi kedvenc rádióműsorom címe volt.Már nem hallgatok rádiót./

    VálaszTörlés
  13. Kedves Csillagosi!
    El kell mondjam, hogy gondolataid, soraid ébresztő hatásúak. Ugyanakkor én csak szubjektív véleménnyel rendelkezem. El kell mondjam, hogy én kettős életet élek, ha lehet így fogalmazni. Csak a természetben hiszek, és csak önmagamban. Hiszek a természetben, a való, fizikai természetben, ugyanakkor hiszek az anyagi világban is. Nem, nem egyensúlyozom a kettő közt, csupán meghatároztam magam számára azon értékeket, amik fontosak,amik szerint élni akarok. Mindkettőből szerepel benne. Nem érdemes megemlíteni, hogy milyen arányban, mert ez változó. Az Ember, emberiség folyamatosan fejlődik, az ún. civilizációnk egyre komolyabb nyomokat kezd hagyni maga után az univerzumban. Aminek része a természet is. Vagy a kettő egy és ugyanaz. A "színházat" megemlítve nem vagyok érdekelt a színpadon sem, de a nézőtéren sem. Tv-t néző szinten sem. Igyekszem nem foglalkozni vele, s sokszor csak rácsodálkozom azon embertársaimra, akik "ölre mennek" egy-egy eszme, vagy csoportosulás érdekei miatt. Ugyanakkor nem tudom szeretni őket, vagy nem szeretni őket. Nem foglalkozom velük ilyen szinten, mert túl kicsi vagyok ahhoz, hogy bármiben közösséget tudjak velük vállalni. Egyvalamivel tudok közösséget vállalni - a családdal. A családdal és érdekeivel. Amely érdekek törvényszerűen nem ütközhetnek más családok érdekeivel. Nem maffiacsaládokról beszélek természetesen. Úgy érzem a család érdekei akkor jók, és követendőek, ha azok természetközeliek, ugyanakkor megfelelően modernek egy nyugodt, szép élethez. És egy élhető jövőért valósulnak meg...
    Egyről beszélünk?

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Egyről. Ugye, hogy az EGY több mint a kettő?

      Törlés
  14. Nagyon tetszett ez az írás!
    Én úgy érzem, a magyar ember általában individualista, sokszor nem tudom, ez jó-e, vagy rossz a politika éa a jövő szempontjából.
    Minden esetre a kétkedés és a "Ez miért jó nekem?" kérdés talán velünk született tulajdonságunk.:DD

    VálaszTörlés