Falusi vendéglátás régen és manapság

Már tavasszal is írtam, hogy ebben az esztendőben sok változás fog bekövetkezni a családom életében. Közelebb kerültünk a teremtett világhoz, önmagunk határaihoz és nyugodt szívvel írom, hogy ma már máskéént látjuk a világot, mint egy éve. Nem az álmok, tervek, célok változtak meg, csupán az ember, ki mindezt irányítja, annak szeme nyílt meg. 

Egy évvel ezelőtt a falusi vendéglátás témában aligha tudtam volna higgadtan írni, úgy hogy azzal ne bántsam meg emberek sokaságát. Nem is írtam éppen ezért, noha pontosan tudtam, hogy mire készülök ez évben, tudtam, hogy magam is szeretnék efféle fogalom alá tartozó dologgal foglalkozni.  Ma könnyedén írom e sorokat, mivel tudom, minden e tárgykörben, minden mi rajtam kívül való, pont azon a szinten áll, amilyen szinten ez idő tájt állnia kell. De hogy is áll e téren szép hazánk?

Falusi vendéglátás, egy olyan kifejezés, melyet a törvényi szabályozhatóság végett "felülről" alkottak meg. Ezzel a kifejezéssel rögtön fel is piszkálták a falusi emberek fantáziáját, kiknek ezidáig nem voltak fogalmaik e tevékenységre, hiszen a vendéglátás az élet része volt. Az Élet része. A teremtett világban az ember ad a másik embernek. Nem cserél, nem elad, hanem ad, önzetlenül. Nem vár érte semmi, nyugodt és boldog, hiszen ő is megkap mindent, mire szüksége lehet. Megkapja a természettől és embertársaitól. Így volt ez mindaddig, míg fel nem építettük magunknak azt a lehetőséget, hogy pénzt fogadjunk el azért, hogyha adunk valamit. Immár az épített világban járunk, melyben bizony magunknak is pénzt kell keresnünk, hogy megvásároljuk azt, mire szükségünk van. Megvásároljuk a természettől és embertársainktól. No de vissza e kifejezéshez. Szóval a falusi ember e kifejezés és az ezzel járó pénzszerzési lehetőséget hallva, elkezdett gondolkozni, hogyan lehetne "vonzóbbá tenni" e "szolgáltatást". Tulajdonképpen nem történt más, mint amit az épített világ professzionális szolgáltatói gyakoroltak mint mintaadók, a falusi ember marketingstratégiát választott magának és elkezdett hazudni. Hazudni a faluról, a jelenről de még a múltról is. Álhagyományokból csinált valósnak látszó hagyományt és próbálja elhitetni a világgal, hogy "ez az igazi élet, itt falun." Megpróbálja, sőt sokszor el is hiteti magával, hogy ő az egy élő igaz hagyomány őrzője. Csakhogy a hagyománynak mind őrzői vagyunk.

Minden ember jelenében ott van felmenőinek múltja. A régi falusi világ tudása nem titkos lokális társaságok féltve őrzött kincse, mely már semmivé vált, hanem a természettel együtt lélegző ember ismeretei, éppen ezért bármikor, bárki által életre kelthető folyamatok. Ezt kell és lehet éreztetni minden emberrel, akit valamilyen okból egy faluba sodort az élet. Ehelyett most van más, egy megkonstruált hagyomány.

Szerencsére az utóbbi 1-2 évben a világ fordulásával egyre jobbá vált a helyzet, s egyre több igényesen felújított, hagyományközeli hellyel is találkozom. Ezek legtöbbje még mindig nem arról beszél, miről beszélnie kellene, s lehetne. Pontokba szedem, noha nem szeretem e formát, hogy lássátok milyen lehetőségek állnak előttünk:

1. A falusi házaknak nem (csak) a formáját kell megőriznünk, hanem anyagát is és azt a tudást, mely létrehozza és évről évre megtisztítja, újra feltölti élettel. Egy efféle ház időt és törődést igényel, nem pénzt és "mesterembereket". Minden ember "mester", hiszen a teremtés, az alkotás képességével bír(hat).

2. A házbelsőkben megmutathatjuk, hogy természetes anyagokból sokkal hangulatosabb, igazabb és funkcionálisan is remek enteriőrök alakíthatók ki. Nincs műanyag, nincs semmi életidegen anyag és nincs felesleg. Megmutathatunk egy olyan világot, melyben a szemét fogalmát nem ismerik, melyben kevés tárgy van, de minden tárgyat a legvégsőkig  új funkcióval látnak el. (Kevés tárgy, azaz nincs telepakolva a hely kerámia-, porcelán-, üveggyűjteményekkel...)

Jajj...

3. A nyírott gyep, pázsit ma minden kertes ház udvarán látható (ahol nincs leburkolva térkővel az egész udvar). Vaj az életet szolgálja ez? Egy rendben tartott kaszáló, vagy gyümölcsös éppen azt tudja adni, mint egy füves udvar, csak éppen haszna is van. A falusi udvart állattok és kiskert nélkül nem lehet hitelesen bemutatni, vagy ha mégis, akkor is, minek? Hiszen pont az a falusi élet lényege, hogy az ember szerves része a természetnek és képes gondoskodni önmagáról és az őt körülvevő élőlényekről.

4. A falusi vendégasztaloknak is csak ekkor van értelmük. Akkor, ha az ember azokat a régi magyar állat- és növényfajtákat tartja, melyekből olyan ízű ételeket tud főzni, amilyet ma már sehol máshol nem lehet enni. Nem kell ehhez a zsírban tocsogó étkekre gondolni és a gulyáslevest slambuccal enni. A régi magyar konyha tele van izgalmas receptekkel, melyeket bármilyen irányba megújíthatunk, gazdagíthatunk mai fogásokkal. A lényeg az alapanyag és a mértékletesség.

Csak töredékek ezek, írás közben felismertem, hogy képtelen lennék minden gondolatkört kifejteni, ti pedig végigolvasni. Nem sorolom tovább, hogy mit várna a világ tőlünk, kik efféle vendéglátással kívánnak foglalkozni, de bizonyára érzitek, hogy nem műanyag nyílászárókat, LCD Tv-t és Tesco-s ételt. Még kevésbé a jelenről való kesergést és panaszáradatot. Az embereknek valódi értékekre van szükségük, amit át kell adnunk. "Ki, hogyha nem Ti, mikor ha nem most!"