2012. szeptember 8., szombat

A teremtés nyara


Az alkotó ember, teremtő ember. Képes arra, hogy megvalósítsa álmait, ha elfogadja a környezetéből kapott jeleket.  Régóta álmodtam az idei nyárról, még régebben arról a gondolatképről, mit mostanra sikerült a kézzelfogható, mindenki által észlelhető valóság részévé változtatnom.


Idén nyáron hazaköltöztem családommal szülőfalumba, pontosabban abba a völgybe, melynek annyi mindent köszönthetek (s ha szeretitek a blogot, akkor ti is), melynek neve Faluhely. Egy picike házikó egyetlen szobájában töltöttük a nyarat, állatok között, a természet lágy ölén. Hajnalban keltünk és sokszor késő éjjelig dolgoztunk, hogy létrehozhassuk álmunk egyik első szeletét, egy olyan helyet, amely sajnos egyre kevesebb van e világban. Igen, egyre kevesebb, pedig éppen csak azt és annyit tudunk adni itt, amire és amennyire bárki képes a világon… szeretetet.



Nem véletlenül írtam előző bejegyzésemben a falusi vendéglátásról, s annak mai formájáról.  Egy olyan helyet hoztunk családommal létre, melyben benne van minden türelmünk, szeretetünk és hitünk. Csupán egy apró étkező, egy falusi vendégasztal, ahogyan szakszerűen elnevezték. Kivételesen ezen állami névadás tökéletesen sikerült. Egy falusi asztal a falusi ember oltára, melynél nap-nap után bemutatja áldozatát Istenének. Ahol leülteti vendégét, jöjjön az bárhonnan, s legyen bárki fia, szeretettel fogadja és közös áldozásra, áldomásra hívja. Nem keresi az ember, a vándor bűnét, vágyát, akaratát, mely asztalához hozta, hiszen ő nem az esendő embert ülteti oltárához, hanem a benne lakozó Jóistent. Mit mondtak eleink a régiségben, mikor poharaikat az ég felé emelték s összeérintették? Isten – Isten! Ebben a pillanatban nem a bűneivel együtt élő emberek álltak az teremtő előtt, hanem a meztelen emberi szeretet. Mit mondunk ma? Egészségünkre! Ha valaki azt gondolja, hogy az egészség ez esetben valamiféle orvosi kategória, s hogy a testi jólétünket kívánjuk, akkor annak bizonyára furcsán hangzik, hogy szó nincs erről. Pontosan arról a találkozásról van szó, melyet imént leírtam, mikor két ember egy közös oltár fölött, tisztán és őszintén egymás javát kívánja, s megteremti. Ehhez mindig két ember kell. A teremtés legmagasabb foka két ember egésszé válása által jön létre… egészségünkre!

Előző bejegyzésemhez írtátok megjegyzés gyanánt, hogy a ma vendégei már nem azok, mint a régi falu vendégei. Írhatnám, hogy a mai falu lakosai sem azok, mint a régi világ lakosai. De azok az értékek, melyek egy boldog és teljes világhoz vezetnek, örök értékek, s ma éppen úgy megvannak minden emberben… csak nem tudjuk használni, nem tudunk élni velük. Ezért is alakítottuk ki ezt a helyet ebben a völgyben, a Faluhelyen. Azért, hogy felidézzük ezeket az értékeket, melyek egy erre alkalmas tárgyi környezetben szinte csak úgy zúdulnak az emberre.  



Az étkező egy pár éve megüresedett juhhodályban került kialakításra. Akkor üresedett meg az épület, mikor az akkori magyar merinói állományunkat rackára cseréltük, s csakhamar megtapasztaltuk, ezek az állatok sokkal régebbi világok hordozói, mint birka elődeik voltak. Isten asztalánál esznek egész évben, s a csillagos ég alatt járnak mindörökké. „Igénytelenek” – tartják róluk. Ha úgy kell ezt értenünk, hogy nem igénylik a folyamatos orvosi „kezeléseket”,  a folyamatos „étrendkiegészítőket”, állandó körmölést, ellenállóak szinte minden parazitával szemben, akkor rendben, aki magyarként nem szégyell egy efféle, világon egyedülálló csodát így jellemezni, ám tegye. Ugyanezek igazak a szürkemarhákra, a mangalicákra s a legtöbb általunk tartott és tenyésztett állatra: magyar óriás nyulak, buga galambok, nyuszkanyakú tyúkok és még sorolhatnám. Ezekből az állatokból áldozunk fel Isten asztalánál vendégeink számára.



A hely minden apró darabkáját magam építettem és rendeztem be, a legnagyobb örömmel, amiért épp ezzel foglalatoskodhattam. Minden tárgy, minden sejt, mi ezen egészet alkotja, kötődik a múlthoz, kötődik a régi világhoz, hogy képes legyen átadni annak üzeneteit. Mit e képeken át észlelhettek belőle, sokkal szegényebb, mint a valóság, melyet elmém és családunk hite, vállalása alkotott. Arra, hogy azt átadhassuk, ahhoz egy virtuális tér kevés, ahhoz legalább két ember kell… Isten –Isten.

A fotókat kedves barátunk, Lengyel Balázs készítette:  http://www.lbmediart.hu/ 

A tavasszal azt ígértem, hogy idén közelebb engedlek benneteket magamhoz, családomhoz, s ez így is történik. Ezennel szeretném bejelenti, hogy e hónap végén, egy találkozóra hívlak benneteket Palócföldre, a Mátra északi lábához, abba a völgybe, mely e blognak névadója, nekünk otthonunk…  a mátranováki Faluhelyre. Bővebben erről hétfőn írok, addig is remélem, hogy jó páran leszünk, akiktől azt várja a világ, hogy pont most, pont itt valamiért találkozzunk …

21 megjegyzés:

  1. Nálunk Szekszárdon is van Faluhely (dűlő) az is egy völgyben van és CSODASZÉP!!! Várjuk a folytatást:) Barátsággal: Simon Erzsi

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Rendben. Majd rendezünk szomszédolást is. :-)

      Törlés
  2. Oh be szeretnenk mi is elatogatni hozzatok! Nagyon meghitt es varazslatos a teremtmenyetek! Tiszta szivbol gratulalunk Nektek! Szeretettel: Andrea es JB

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönjük szépen! Ha jöttök haza a picivel, mindig nagyon szívesen látunk majd benneteket!

      Törlés
  3. A képek és a szavak is varázslatosra sikerültek, szinte hívogatják az embert. Érezni bennünk a lelket és minden mást is, amit beleadtatok.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönjük, örülünk. Remélem személyesen is átadhatjuk egyszer mindezt.

      Törlés
  4. ..."az alkotó ember,teremtő ember. Képes arra,hogy megvalósítsa álmait,ha elfogadja a környezetéből kapott jeleket..." Örülök, hogy sikerült megvalósítani az álmot! Sok boldogságot és szeretetet kívánok hozzá: Virág

    VálaszTörlés
  5. Egy ideje már olvasgatom a blogot, nagyon jó képeket választasz mindig, nagyon tetszik az ős- és rég honos háziállatfajtáink iránti elkötelezettséged is (ezt állatorvos-hallgatóként külön értékelem) és nagyon sok jó ötletet látok a bejegyzések között. Ez az akolból étkező fantasztikusan sikerült, nem hiába a kevesebb néha több. Régóta keresgéltem már olyan képeket, blogokat, ami a mai magyar vidéki lakberendezéshez adhat ötletet, nem az olasz, angol vagy francia vidéki stílust másolja le egy az egyben, és valóságos, nem skanzen vagy múzeum, és nem is giccsgyűjtemény.
    Nem tudom, a Lázár Lovastanyán jártatok-e, ők persze nem ilyen családiasan csinálják, hanem nagyban, de nagyon profin, a lakberendezőjük tudott valamit, a jól eltalált színekkel (fehér, lakkozott fa és kékfestő), és a patkós csillárok igazán egyediek lettek.
    Üdv
    Bettina

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Igen, családi barátaink Viliék, magunk is adtunk régen állatokat a parkba (hogy ne japán tyúkok kapirgáljanak) :). Szeretem azt a helyet, harmonikus és igényes, tényleg profi. Más a stílusunk. Én közelebb érzem magamhoz a lakkozott fenyőtől a szálaira eresedett öreg tölgyet, a szépen simított vakolattól a hullámos tapasztást, a kőburkolattól a rakott kőfalat, a kékfestőtől a nyersvásznat, a muskátlitól a rozmaringot, csombort, rezedát, violás és így tovább. Remélem egyszer megmutathatom nektek ezt is.

      Törlés
    2. Hozzám valamiért a kékfestő áll közel, azon kívül a fehér hímzés, a rábaközi piros vagy a palóc piros-kék hímzés. A lényeg, hogy kevés, visszafogott legyen. Szerencsére nem vagyunk egyformák, és a magyar népi iparművészetben mindenki megtalálhatja a neki tetszőt.

      Törlés
  6. Nagyon szép lett, grtulálok. Szeretnék ellátogatni hozzátok! (Karácsony Ildikó)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szeretettel látunk, akár most, 23-án, akár máskor is. A faluhelymajor@gmail.com címen tudjuk megbeszélni.

      Törlés
  7. Gyönyörű álom valósult itt meg, az alkotó-teremtő ember hitvallását már a képekről is érezni.
    Kívánom, hogy sok finom étel kerüljön az asztalotokra:))

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönjük! Legyen az az asztal tiétek is! :-)

      Törlés
  8. "Ahol leülteti vendégét, jöjjön az bárhonnan, s legyen bárki fia, szeretettel fogadja és közös áldozásra, áldomásra hívja."
    Igen minket is így fogadtatok, pedig váratlanul-hívatlanul érkeztünk.Nagyon sokszor fölemlegetjük kettesben a páratlan élményt. Nagyon köszönöm a szíves hívást, ezer örömmel ismét meglátogatunk!Mariska

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. De jó, nagyon örülök! Mi is gondolunk ám rátok! :-)

      Törlés
  9. JóTestvérem!
    Örül a szívünk, jó látni a teremtett világotok! Ritkán vagyok elektronika közelében, mert mi is jól belehúztunk a teremtésbe...;-) ennek megfelelően fáj is mindenünk:-) Sok lenne a megbeszélni való! Vinnénk ezt-azt az asztalotokra ;-) Keressük egymást! Hiányoztok Nékünk!
    Öregisten és Boldogasszony vigyázza lépteitek!
    Áldással, Mihályfia és népes Családja

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága Barátom!

      Igazság szerint magam is nagyon vágyom már hozzátok, megnézném boldogulásotok, beszélgetnénk egy jót. Hanem október 2. heténél hamarébb erre nem tudunk sort keríteni, mert igen sok teendőnk van még addig. De aztán mindenképp találkozzunk! Keressük még egymást!

      Törlés
    2. Gyertek el 23-án, valamelyest akkor is tudunk beszélgetni, s szavaidra, hitedre a többieknek is szükségük lehet.

      Törlés
  10. Hát ..én most ebbe beleremegtem..hej de nagyon elmennék..egyenlőre unokázunk.ezerrel..ha sikerül meghányni-vetni a dolgokat akkor szivesen eljönnénk!de addig még sokat kell gyözködjek..üdv Márta

    VálaszTörlés