Mediterrán életérzés

Végre ideért hozzánk is az eső. A föld és minden mit a hátán hord, nagyon szomjazta már. Egy séta a csendes esőben az ember lelkének sem árthat. Csak félre kell tenni a "jaj, vizes leszek" - mintát és rájövünk, hogy semmi bajunk nem lesz tőle, sőt, különleges dolgokat vehetünk észre. A fák zöldje a szürke, de mégis fényes égbolt előtt egészen fantasztikus sokféleségben játszik. Máris itt az első felismerés, bizony, a fák időközben zöldbe borultak, kibontották pompás lombkoronájukat. Szomjas levelek sokasága fürdőzik a vízcseppek alatt. Az erdő fölött párafátyol lebeg, látni ahogyan lélegzik a természet. 

Ma egy olyan helyre, olyan házba invitállak benneteket, amely szinte része a természetnek, ahol érezni a napfény illatát... az eső előtti pompás ragyogást. Észak-Olaszország hegyei közt járunk, Veneto egy szűk völgyében. A mediterráneum pompás színkavalkádja olyan visszafogottsággal társul, melyen szinte végigsiklik az ember szeme, kellemesen megpihenve... kisimul lelke, s levegőhöz jut, éppen úgy, mint a párázó erdő. Sok-sok kép következik, melyeket mint megannyi esőcseppet hullajtok el, hadd tegyék dolgukat, simítsák el az út porát, az élet csodás tiszta illatával töltve meg a levegőt. Szívjátok magatokba, engedjétek, hogy szebbé tegye napotokat!

Fotó: Stefano Scata

Kellemes hely, igaz? Csodálatos lehet itt az élet... én nagyon örülök, hogy rátaláltam, s világom részévé válhatott. Bízom benne ti is gazdagodtatok általa.