2012. május 10., csütörtök

Egy testben hány élet?

Napok óta vívódok magamban. Írni szeretnék, sokat. Ezernyi érzés, gondolat kavarog bennem. Írni szeretnék, de nincs időm, mert ugyanaz az énem rögtön tenni is szeretne azért, vagy az ellen, amiről írni szeretne... s úgy érzem tenni fontosabb. Ezért ritkultak meg itt a bejegyzések, ezért tűnök el napokra... pedig élek, nagyon is... egy testben, talán több életet is. 


Biztos voltatok már úgy, hogy letettétek valahová a kulcsotokat, majd nem találtátok, mindenki máson kerestétek, de nem találtátok. Szórakozottság, szokták mondani, vagy azt mondjuk "azt sem tudom hol a fejem". Túl sok gondolat cikázik elménkben, s elvonják figyelmünket cselekedeteinkről... pedig az elménk képes lenne figyelni, képes lenne egyetlen dologra összpontosítani... ha tudatosítanánk magunkban, hogy ez a dolga. Egy pár éves gyermeknek még tudatosítás nélkül is megy ez, mikor oly elmélyülten "benne van" a játékban, hogy azt sem hallja, amit mondunk neki. De egyszer felnövünk, s az információáradat megsokszorozódik, s a kérdések sokasága olyan döntések felé terel, melyek mindegyikének szükségét érezzük, melyek mind ott kavarognak bennünk... egy zavaros, állandóan terhes világot alakítva ki körülöttünk. Ebben a világban nem lehet tökéletes munkát végezni. Ahhoz tökéletes koncentrációra van szükség, "oda kell figyelni". 

Az emberi elme azonban tanítható. Képes arra, hogy rendszerbe szervezze azokat a mintákat, melyeket felkínálunk számára. Így képes egy orgonista kezeivel, lábaival dolgozni, egyszerre. Azaz az ember képes arra, hogy egyszerre több tevékenységet végezzen, mindegyikre figyelve. 

Ha életemben mindig tökéletesen arra az egy dologra figyelnék, melyet éppen végzek, akkor bizony sokkal szűkösebb lenne életem. Szelektálnom kellene dolgok között, lemondva megannyi célról, melyeket feladatomnak érzek. Le kellene mondanom e blogról is, mert racionálisan végiggondolva semmi időm nincsen rá. Mégis azt hiszem, azt érzem, hogy szükség van erre a faluhelyre, mert nem élhetünk örökké a káoszban, s ha valakinek lehetősége van egy élhetőbb rendszerré formálni, alakítani e káoszt, akkor az tegye meg ezt. 

De hogyan, hogy küzdjek meg ezen időhiánnyal? Úgy, hogy mindig látom a célt magam előtt, mindig ott van a tudatomban. Bármit is teszek, bárhogyan is érzem magam, ott mormolom belül mindig. Olyan ez, mint valami mantra, mely folyamatosan zúg az emberben. Miközben tevékenykedem, s belül mormolom saját mantráimat, van időm egy-egy gondolatkör kibontására, melyekből bejegyzések, vagy újabb tevékenységek születhetnek majd. 

Testünk tehát nem az énünk határa. A pillanatnyi énünk három vagy több testet is tudna működtetni egyszerre... s milyen jó is lenne. :-) Azért így sem panaszkodom, elvégzek mindent, mit el kell végezzek még ha lassabban is. Remélem megvárjátok mindig, hogy elvégezhessem fizikálisan is azt, mit a szellem már régen megtett. Most, ebben az időszakban csak így lehet. Gyakorta írok a változó világról... ez csak akkor változik, ha teszünk érte. Nem elég beszélni róla. Attól nem változik semmi. Tenni kell és e a testnek most ez az első. 


11 megjegyzés:

  1. Barátom!
    Jó olvasni, hogy milyen "gondokkal" küzdesz...:-) Nem vagy ezzel egyedül! Sokan és egyre többen vagyunk, kik tesznek és ha idejük, fizikai korlátaik engednék, akár pillanatok alatt változtatnának dolgokon. Ne aggódj, gondolataid,már elindultak a megvalósulás útján és nem is biztos, hogy minden vágyadat Te fogod megvalósítani...;-) De egy biztos...megvalósulnak!
    Tedd hát tovább, mit tenned kell, mi is ekképp teszünk s meglásd a földjeik ezen embereknek hamarosan összeérnek!:-) Az idővel ne foglalkozz, mert az nem létezik....
    Ha bármiben segítségedre lehetek, kérlek szólj, hívj, írj, küldj galambot, vagy füstjeleket...
    Áldás Testvér!
    Mihályfia

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm soraid! Tudom én is mit megírtál, mégis szorít a vágy, hogy minden énemmel el tudjak számolni. Jelzek majd ha arra lesz szükség, köszönöm! Áldás!

      Törlés
  2. Kedves Csillagosi!
    Egyrészt: itt a kinti világ ideje, tavasztól őszig kint kell lenni, a kertben kell ténykedni. Majd ha eljön a téli benti világ, akkor jön el az idő és a lehetőség az olyan tevékenységekre, mint írás (meg kézműveskedés, sok mese,stb.)
    Másrészt: én is ugyanezt érzem mostanság, hogy csak írok, és írok, de most már itt az ideje, hogy a tettek jöjjenek. Főleg, hogy megvan BoldogSzer, ahová hamarosan kiköltözünk. Nem is sejted, mire készülök... Majd meglátod nemsokára! Hogy tényleg a tettek vegyék át a főszerepet!
    Te is tedd a dolgot, ahogy látom-olvasom, jó helyen vagytok ti ott.
    Réka BoldogSzerről

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves Réka,
      köszönöm neked is a kedves, biztató szavakat. Az én világom mindig kinti, és mindig benti is, még ha a tennivalók ilyentájt fel is szaporodnak.
      Boldogszernek nagyon örülök, kíváncsian várom hogyan alakul. Ha állatot szeretnétek majd, szólj, ebben talán tudok segíteni. Nehogy tojóhibrid tyúkokkal kezdjetek a gazdálkodásnak, ha gyönyörű, egészséges magyar háziállatfajtáink is vannak! :-) De ha bármi más lenne, szólj, s ha tudok segítek!

      Törlés
  3. Kedves Csillagosi!
    Ne legyen miattunk lelkifurdalásod,hidd el mi kivárjuk míg odajutsz az íráshoz és mi is el vagyunk foglalva.Nyilván más se tud állandóan a gép előtt ülni,Tőled meg főleg nem várjuk.Tenger dolgod van.Aki vidéken él és állatai,földje,kertje van az ilyenkor a szabadban tölti szinte egész napját.Úgy hogy nyugodj meg nem kell osztódnod,csak végezd a feladatod nyugodtan.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Végzem én. :-) És örömmel osztódom, mármint szellemileg... ez egyfajta kihívás is, míg fel nem dőlök egyszer. :-) De jólestek soraid, köszönöm!

      Törlés
  4. Kedves Csillagosi!
    Sokan érzünk úgy, mint te, kavarognak fejünkben a gondolatok és tervek, melyek mindig előrébb járnak, mint a megvalósulás. Néha én is azt érzem, hogy futok a terveim/vágyaim/ ötleteim/álmaim után, de sosem érem utol őket. Ám ha leülök egy pillanatra, és csak a falevelek lebegését nézem, rájövök, mennyi mindent megtettem már, milyen sokat változtam, változtattam, s ilyenkor egy kicsit csillapodik a bennem háborgó nyugtalanság.
    Alkotni nem is lehet nyugtalan lélekkel. Rám is nagy dolgok várnak ebben az évben/életben. És kíváncsi vagyok.
    Kivárjuk a bejegyzéseket türelemmel.
    Áldás rád és családodra, szeretettel:
    Görgina

    VálaszTörlés
  5. Csillagosi..én is ritkábban vagyok itt..hisz mindennap több és több teendő van kertben,családban..Nyugodtan tegye csak mindenki a dolgát..mi akkor is hűségesek maradunk..ha ritkábban is jelzel!örülünk hogy vagy nekünk..Első a család..:)és mi türelemmel várjuk minden sorodatMárta

    VálaszTörlés
  6. Bárcsak tudnám, hogy lehet hozzátok itt a betűkön keresztül eljutni:(
    az én email címem: seidozen@citromail.hu

    VálaszTörlés
  7. Ezt nem értem pontosan. Címem faluhelymajor@gmail.com , ha ez segítség.

    VálaszTörlés
  8. Na, kedves Csillagosi, megtettem, amit ígértem! Befejeztem a képújságom írását. Ezentúl nem úgy éltetem BoldogSzert, ahogyan eddig. Úgy érzem, elmondatott minden, ami elmondható. Az írást persze nem hagyom abba, mert ez az életem, az önkifejezés. Csak ezt is másként teszem majd meg. Neked kitartást kívánok a vállalásodhoz!
    Szerettel, Réka

    VálaszTörlés