Történetek a Tél szobából

Arra gondoltam, hogy a vendégegeink történetei révén is bemutatom egy-egy szobánkat. Kezdem a Tél szobájával.

Ez a szoba az, ahol a szőnyeg helyett szürke folyami homok és diófapadlók vannak elhelyezve, illetve egy kavicsmeder és egy kőkútra hasonlító hűsítő medence található benn, hogy a legforróbb napokon is lehessen hűsölni odabenn. Az ágy puhaságát a mennyezetről sejtelemesen ereszkedő textil ívek és egy tükör teszi igazán különlegessé. Nem, ez utóbbiról most nem fogok sztorizni, a titkok csak izgalmasabbá teszik e világot és az olvasói fantázia kiteljesedését.  :-)

Inkább mesélek egy családról, akiknek több gyerkőce között, van egy hiperaktív kisfiuk. Talán 5-6 éves lehetett, amikor eljöttek hozzánk. Én még az ajtó előtt meséltem a szülőknek a helyről, mikor őt a gémeskút környékén azonosítottuk, lósimogatás közben... a kocsiból való kiszállás 70. másodpercében. A következő órákban is viharos gyorsasággal történtek körülötte az események, így este azt javasoltam, hogy vegyenek egy hangfürdőt a kőmedencében. Betettem a száraz medence aljába egy hangfalat, s kértem a fiúcskát, hogy üljön be és hajoljon fölé. Az Ohm mantrát kapcsoltam be neki. Szerintetek meddig bírt nyugton maradni? Mindannyiunk megdöbbenésére kb. 15-20 percig ült bent, miközben átjárta a mantra rezgése. A szülei szerint ennyi időt még soha nem bírt ki nyugton.

Mesélek egy csodalányról is, aki megkérdezte, hogy azt a kaput szándékosan építettem-e a szobába. Én az ágy feletti boltívre gondoltam, az is egyfajta kapu, de aztán csakhamar kiderült, hogy nem erről van szó. A kőoszlopok lábánál lévő kockakő feletti energiacsatornára gondolt, amit én aligha érzékeltem korábban. Felajánlotta, hogy ha szeretnék, akkor küld nekem energiát ott. Persze, hogy szeretném, hiszen hiába milliónyi csoda, ami velem történt, mindig vágyom az új, kézzelfogható tapasztalásokra. Leültem a kőre, lehunytam a szemem. Ő szemben ült velem. Hamarosan a homlokom közepén és a szívem fölött egy kellemes bizsergést éreztem. Ez kis idő alatt átjárta az egész testemet, mígnem a fejbúbomon át, szinte kitört belőlem és szállt fölfelé... hálámmal együtt. Fura így leírni, de megélni annyira természetes volt. Csodálatos érzés.

Végezetül arról a párról mesélek, akik az ágy mellett lévő üvegekben lévő vizet itták. Azt kérdezték, hogy honnan való az a víz. Megkóstolták a csapvizet is, de teljesen más íze van. Válaszoltam, hogy ők bizony csapvizet isznak, csak azokból az üvegekből, amin a "Béke" és "Szeretet" feliratok vannak. Mondtam, hogy olvassák el a szobában lévő kis füzetecskét, amiben szó esik a rezgésekről, arról, hogyan hat egy-egy érzelem pl. a vízre is. Azt mondták, hogy nem igazán hisznek az ilyesmiben. Csakhogy a víz estére elfogyott az üvegjükből és úgy döntöttek, felengedik csapvízzel. Másnap jöttek ismét, hogy ez hihetetlen, de teljesen más lett reggelre a csapvíz íze az üvegben, sokkal finomabb lett. Aztán távozáskor mosolyogva mutatták meg a műanyag flakonjukat, amire különféle pozitív szavak voltak  filctollal ráírva.

(A képek illusztrációk a Tél szobából)