2013. április 26., péntek

"Az életre nem készülődni kell..."

Egy csodáról adok hírt, mely ma jutott el hozzám. Szavakkal nehéz elmondani mi kavarog most bennem. Öröm és mérhetetlen szomorúság. Szívem repes, mert látom, hogy, amiről évek óta álmodom az eleven valóság, ám majd meghasad, amiért mi nem így neveljük gyermekeinket. Miért, miért tesszük azt, amit teszünk, s miért nem tesszük, amit megtehetnénk?! Hallgassátok ezeket a gyermekeket az életről! Hallgassátok és merjetek tanulni tőlük!


"Az életre nem készülődni kell, az ember mindig él, minden pillanatban, azt pedig, ami megtörtént már nem lehet megváltoztatni."

Nem, de talán volt értelme. Láttam, hová vezet és tudom, hogy nem akarom, hogy többé így legyen.


7 megjegyzés:

  1. Nagyon köszönök ezt a filmet. Sok gondolatot elindított bennem.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szívesen. Bennem is, illetve sokban megerősített.

      Törlés
  2. Szerintem egyértelmű, hogy a jelenleg is alkalmazott habsburg oktatási rendszer ideje lejárt és soha nem is volt szükségünk rá....Beszélgetések alkalmával, amikor szemforgatva kérdezik, hogy jó, de akkor ki tanítja a gyereket? Egyszerűen azt szoktam mondani, hogy az élet és Ő maga!
    Mire is gondolok? Saját életemet megnézve, amiből 17 évet töltöttem el azzal, hogy valakik valamit a fejembe próbáltak gyömöszölni, aminek parányi része érdekelt...Megdöbbentem, amikor végig gondoltam, hogy csupán óvodás koromig éltem igazán, azon túl mindössze az elmúlt 2 év, illetőleg a síoktatóként eltöltött időszak volt az, amikor azt tettem amire igazából vágytam, amikor harmóniában, kiteljesedve, teljes boldogságban éltem...elképesztő....
    Három gyermekünk van, akik "habsburg" iskolába járnak, igazából eltöltik az idejüket, megtartják ami számukra fontos, a többivel nem foglalkoznak. Szerencsére vannak tanárok, akik levették a szemellenzőt és valóban tanítják a gyerekeket, ha kell iskola időn kívül! Hagytuk mindegyikőjüknél, hogy idejüket, gondolataikat abban a közegben töltsék el, ahhol jól érzik magukat, ami az álmaik beteljesedése felé vezet. A környezetünk először felelőtlennek titulált, majd próbáltak győzködni, manipulálni a gyerekeket, mostanra talán beletörődtek, hogy bolondok vagyunk...;-)
    A filmben számomra a legfontosabb gondolat amit az igazgató mond a 9. perc környékén! Gyerekként, míg valamilyen oktatási intézménybe nem internálnak minket,tökéletesen tisztában vagyunk azzal, hogy miért is vagyunk itt és mire vágyunk! Továbbra is úgy gondolom, hogy éljünk bátran gyermekként, boldogan, őszintén, erkölcsösen.
    Magyarországon talán azért nehéz még létrehozni egy ehhez hasonló iskolát, mert nincs egységes magyarság tudat...cívódás, széthúzás van...az egyik keresztény értékrendet tart csak elfogadhatónak, a másik szerint mi faragtuk a piramisokat...így nehéz. Addig míg nem jövünk rá, hogy nincs más dolgunk, mint a természet rendje szerint, annak részeként tisztességesen, boldogan élni, addig csak félmegoldások születnek. Az én iskolám az előbbi gondolatok szerint működik...;-) Ezt éljük minden lehetséges pillanatban és adjuk át gyermekeinknek, ismerőseinknek.
    Szeretettel és Áldással!
    Mihályfia

    VálaszTörlés
  3. Már itthon is sokan meglátták, hogy ez az iskola milyen pusztítást végzett és végez a gyermekeinkkel, és úgy döntöttek, nem engedik oda őket. Akkor is ha mindenki bolondnak tartja őket, sőt, egyenesen megkapják, hogy veszélyeztetik a gyerekeiket. A gyerek mindenhol jobb helyen van, mint a családban, mert csak ott tanulja meg szalvétával megtörölni a száját, és a dimetil-keton képletét.
    Már nálunk is alakulnak azok a közösségek, akik az élet iskoláját akarják járni, együtt felnőtt és gyerek. Ahol a gyermeket is embernek tekintik, ahol a felnőtt nem kap előjogokat csak azért, mert előbb született, a gyerek pedig nem egy tiszta lap, amit teljesen tele kell írni.
    Remélem, megérett már rá az idő, hogy létrejöjjenek ezek az iskolák.
    Görgina

    VálaszTörlés
  4. Magyarországon létezik alternatív oktatás, de sajnos nem elérhető bárki számára. Egyrészt az állami támogatás minimális ezekben az iskolákban, és ezért a szülők számára jelentős anyagi terhet jelenthet, másrészt fizikailag is nehezen elérhetőek sokak számára. Én a magam részéről nem tartom jónak, ha egy olyan iskola, ahová már akár 8-9 évesek is járnak, bentlakásos. Az én gyerekeim sem járnak állami oktatási intézménybe, nem is jártak soha. Szerencsések vagyunk, mert van lehetőségünk mást választani, olyat, ami gyerekközpontú. És vannak sokan otthonoktatók is, illetve mint Réka Boldogszeren (kár, hogy már nem ír), kisebb közösségben képzelik el az iskolájukat. Úgy gondolom, hogy a hasonló gondolkodású emberek találkozása és összefogása az iskola területén is képes nagy dolgokra. :)

    VálaszTörlés
  5. Azért ebből a filmből sok mindent nem lenne jó átvenni.
    Golding: "A legyek ura" c. könyvére, vagy Huxley:"Szép új világ"-ára emlékeztet!
    Ezen kívül az ábrázolások idegen isteneket, buddhizmust és keleti misztikát tükröznek, nem beszélve a harcművészetről és táncokról. Tehát azért óvatosan, nagyon óvatosan.

    VálaszTörlés

  6. Kedveseim!
    Mi már most így csináljuk! És alakul, formálódik egy közösségi élet-iskola is, a Balaton-felvidéken.
    Nem igaz, hogy ez csak a kiváltságosok számára elérhető! Bárkinek a gyermeke nevelkedhet így. Szándékosan nem írok oktatásról, tanításról, mert erre nincs szüksége egy gyermeknek. Arra viszont igen, hogy a családjában és a közösségben cseperedjen fel, a természetben, a hagyományokat megélve, mély szellemi alappal. A gyereket nem kell tanítani, élete minden percében tanul (persze itt nem azt kell tanulás alatt érteni, hogy ül egy asztalnál bent, és tankönyvekből magol vagy feladatlapokat tölt ki). A gyermek alkotó, teremtő, ki is tudja bontakoztatni ezt a képességét, ha hagyjuk, ill. ha sok-sok lehetőséggel megkínáljuk.
    Mihályfia! Ha tényleg így gondolod, akkor miért járnak a gyerekeid mégis szokásos iskolába? Igenis, megérett erre az idő! Alulról kell építkeznie ennek is, mint sok minden új kezdeményezésnek (amelyek alapja persze ősi, Istentől való).
    Látod, Szerafina, most írok, mert ebben aztán érintett vagyok. Én sem gondolom, hogy így kell bentlakásos sulit csinálni, mint az Anasztáziában, hanem úgy, hogy a családok élnek együtt, egy közösségben. Persze értem, hogy Scsetyinyin miért választotta ezt: mert a felnőttek már begyöpösödtek, nem hajlandóak változni. Az a legjobb, ha a szülő is változik a gyerekkel együtt, ha folyamatosan dolgozik magán, és együtt fejlődik mindenki.
    Bóbita! Nem kell mindent átvenni ebből a filmből (pl. én nem egészséges hazafiságot, hanem túlzott nacionalizmust érzek ki belőle), de azzal nincs gáz, ha sokféle kultúrát megismer a gyermek, csak legyen egy biztos alap. Sok minden jót át lehet venni különböző helyekről (Anasztázia, Summerhill, Waldorf), de aztán a szívünkre hallgatva úgy kell élni, ami ITT Magyarországon, MA, a XXI. században, pont a MI gyermekeinknek jó. Sok munka, sok felelősség, de annál nagyobb szabadság. A jövő ezeken a gyermekeken, azaz pontosabban rajtunk múlik. Csak el kell engednünk a félelmeket, a megszokásokat, kilépni a tespedtségből, és végre a tettek mezejére lépni. Ébresztő!!!
    Ja, és köszönöm, Csillagosi, hogy te is ébresztgeted az embereket, ha már én így visszavonultam. Bár most elkészítettem az elmúlt év összefoglalóját a BoldogSzer képújságra.
    Szeretettel, Réka

    VálaszTörlés