Valami van a levegőben

Valami van a levegőben. Mindig is volt. Mindig voltak olyanok is, akik érezték. Én évek óta érzem, egyre erősebben. Mióta e blog megvan, azt is látom, hogy sokan érzik ezt mások is. Minden nap várjuk, bizseregve, titkon remélve, hogy eljön. Minden nap átfutok minden olyan információforrást, mely hírt adhatna róla. Néha-néha találok olyanokat, akik mintha kézbe vehetnék eljövetelének irányítását, nagy erőkkel lelkesítenek, majd 1-2 év után elhalkulnak és csendben, talán magányosan várnak tovább. 

Teszem a dolgom nap-nap után, s minden nap azért kelek, hogy tehessek pár lépést felé. Hogy legyen egy hely, ahol végre tényleg megtörténhet a csoda, a találkozás. Nem csak számomra, hanem számotokra is. Aki jön, ő ugyanis nem máshonnan fog érkezni, nem, ő belőletek fog jönni. Legbelülről. Érkezése aranyba borítja lelketeket és a fény elárasztja testeteket. Hanem ami eztán következik, abban rejlik minden lehetőség. Csak ezeknek utána dől el, hogy képesek lesztek-e csillagként ragyogni a sötét éjszakában, s a többi csillaggal világosságot hozni a fekete világba, vagy hullócsillagként, magányosan száguldtok végig az égen, s fényetek csupán örömet okoz, s reményt ad az eget kémlelőknek, de megváltást nem. 

Igen, erre várunk, várunk évezredek óta, hogy talán egy szerencsés együttállás megváltoztathatja az éjszaka sötétjét. De ehhez sok csillag kell. Ezért kémlelem minden nap a világot, hol talállak benneteket, elég lesz-e rá ez az élet, vagy el kell hamvadnunk újra és újra? 

Rátok vár az egész világ, minden ember, állat, növény, kő, föld, szél, víz... minden. Ők hisznek bennetek, de ti, ti hisztek-e még bennük? Lehajoltok-e hozzájuk, engeditek-e, hogy arcotokon játszhassanak, hogy kezeteket érinthessék? Befogadjátok-e szívetekbe a valóságot, vagy képtelenek vagytok kitörölni épített világotok mérgét? Nem kell harcolnotok ellene. Nincs szükség az épített világ ellen küzdő magányos hősökre, mert a gonoszság tüzét a pattogó szikrák el nem olthatják. Meg kell bocsássatok neki, s meg kell köszönjétek a tanítást, és mindazt az örömet és szenvedést, amit kaptatok tőle. Ha készek vagyunk megbocsátani mindent, s lelünk egyszerre víztükörré válik, s magunk fölé emeljük a lángoló hasábokat, a tűz kialszik és egy új világ jön el. 

Te is, én is, csupán cseppek lehetünk e víztükörben, de ezért tenni kell. Tenni most és minden pillanatban, de mindenek előtt elcsendesedni. Ott, belül, abban a csendben fog megnyílni az égnek kapuja, s onnan jő a fény. Emelkedjetek vele az égbe, s onnan ragyogjatok le ránk. Mindannyian kik ragyognak az égben, ragyognak a földön is, de akik a sötétben állnak a földön, nos ők adják a sötétséget az égben is. Ha a fény győz az égen, győzni fog a földön is. Nemrég még éjszaka volt, de már hajnalodik, s eljő majd a nappal... az élet rendje ez. Az életet az élők éltetik, nem a holtak, s nem a majd eljövők. Csak mi és csak most.