2012. december 4., kedd

Ember formálódik - hagyjuk, hogy így legyen!

Ismét egy olyan bejegyzés következik, melynek oka egy Facebook-on megosztott kép. Íme a kép és a szöveg hozzá:

Ez a legényke valószínűleg biztosabban áll a világban, mint akinek ma azt mondják: "Gyere onnan, agyontapos!"; "Mit csinálsz, tiszta kosz leszel!?" és a többi naponta hallott okos szülői intelem. Nem a gyerekekkel van a baj...


Szeretem olvasni hozzászólásaitokat. Gyönyörűen példázzák, hogy sosem az számít amit leírunk, vagy mondunk... az számít, ahogyan azt mások értelmezik. Számos dologról írtatok, melyek mind gazdagítják e képpel kapcsolatos beszélgetést, én magam ugyanis egy sokkal egyszerűbb dologra próbáltam célozni. Csak hogy lássátok, kifejtem: 

Felejtsük el a pendelyes kisgyereket és képzeljünk magunk elé egy mai elvárásoknak megfelelően felöltöztetett gyereket egy városi üzletben. A kisgyerek a nagymamájával vásárol. Kér egy csokit és megkapja. Kér egy cukrot, azt is megkapja, de a mama már a "lelkére köti" - és milyen igaz e kifejezés -, hogy "anyának meg ne mondd!". Mit csinál a mami? A gyermek lelkére a hazugság kényszerét köti. A gyermek észre sem veszi ezt, magáévá teszi a mintát: nem kell anyának mindenről tudnia... nekem pedig jár ez a cukor, mami úgyis megveszi. Ezen felbuzdulva kér egy harmadikat is. Na ez már maminak is sok, szigorúan megtagadja a vásárlást. A gyermek óriási "balhét csap", sír, toporzékol olyannyira, hogy mami ingerülten mégis megveszi a cukrot, és kimondott szavakkal vagy azok nélkül elkönyveli, hogy milyen neveletlen és borzasztó ez a gyerek. (Akit észrevételen az előzőekben tett azzá.)
A boltból kifelé a gyermek megfogja a megrakott kosarat és elkezdi húzni. A mami jó esetben csak finoman, de általában inkább hirtelen elveszi tőle, hogy "Nem bírod te még azt" vagy "Kicsi vagy még, úgysem bírod el" stb... ahelyett, hogy megfogná a kosár másik fülét és nem rombolná le a gyermek önbizalmát. Ő ugyanis bízik magában és ha erőn felüli a dolog, ő önzetlenül akkor is segíteni szeretne. Nem kell adni, mami tudja mit kell csinálni, "jó gyereknek" kell lenni. Ez a gyerek, akitől elvették a kosarat, azonban nem jó gyerek, elkezd szaladgálni a járdán, odafut a fákhoz... "Azonnal gyere vissza!'" Ne szaladj, mert elesel"; "Ne fogd meg a fát mert piszkos leszel!" és még ezernyi varázsmondat hangzik el, míg haza nem érnek. Mert ezek bizony varázsmondatok... csakhogy fekete mágia mind! Mit tesz szóvá a nagymama? "El fogsz esni, piszkos leszel, nekimész valaminek, elüt a biciklis stb." A gyermek mit csinál? Él a pillanatnak. Ő a futás öröméért szalad, nem azért, hogy egy jövőbeli pillanatot kielégítsen (értsd: nem a majdani egészségéért fut, nem időre akar odaérni valahova)... nem, a jelen pillanatért szalad, él szabadságával, azzal a képességével, melyet szép lassan a szülők kinevelnek belőle. Nem más veszi el a szabadságunkat, mi vesszük el azt magunktól, pont így észrevétlenül, de nagyon is következetes módszerekkel, a mai világ elvárásainak megfelelően.

Példánkban a jószándékú mami olyan történéseket vonz a gyermek köré, melyek közül így legalább egy hazáig biztosan bekövetkezik. Ekkor jöhet az elégtétel mami számára: "Ugye megmondtam!" "Mert nem hallgatsz rám sosem!" és a többi efféle bölcselet. De kire nem hallgat e gyermek? Aki egy fél óra leforgása alatt megtanította hazudni, elvette tőle az "elég" megítélésének képességét, segített kifejleszteni akaratosságát, a "jár nekem" érzést, lerombolta az önzetlen segítségnyújtás képességét, elvette az önbizalmát és a saját képességeibe vetett hitét, megfosztotta a pillanat örömének élvezetétől, ráolvasta a kudarcok sorát melyekből most bekövetkezett egy, ahol bölcsességét fitogtatva az okos felnőtt szerepében tetszeleghet. Mondjak valamit? Erre az emberre én se hallgatnék. Most egy nagymama volt a példabéli felnőtt, de lehetett volna az szülő, ismerős, "bébiszitter", ovónéni, tanárnéni, bárki... nem kell a mai világban sokat keresgélni.

Most nézzük meg újra e képet! Egy parányi ember, két mezítelen lábbal állva a földön, két hatalmas jószágot tart egyetlen kezével. Kit érdekel, hogy mennyi bacilus volt akkor és mennyi van most, kit, hogy fel van öltözve "rendesen" vagy nincs, kit érdekel, hogy mennyi szenvedés volt akkor és mennyi van most.... !!! Ez a gyermek EMBER lett, aki ha megállt előttünk, akkor megérezte a világ, hogy most történt valami... most az történt, hogy megállt. 

Ilyen gyermekekre volt szüksége a múltnak, ilyenre van szüksége a jelennek és a jövőnek, akiknek életük és annak minden mozzanata jelentőséggel teljes! De ehhez tudnotok kell: "Nem a gyerekekkel van baj..." 


  

12 megjegyzés:

  1. Én is elmesélek egy történetet:
    A kisfiú úgy két éves forma, szülei multinál dolgoznak felelős munkakörben, mégis minden szabad percük a nehezen megfogant és nagyon várt gyermeké aki egészséges,vidám értelmes és szófogadó gyerek - a maga kis huncutságaival teli.Egyik nap mindkét szülő éppen nem tárgyal,utazik,túlórázik... ezért öltönybe-kosztümbe öltözötten,együtt hozzák haza a kisfiút az ovodából és mennek hármasban vacsorát vásárolni.Szokás szerint a "piros pénz" a gyermek méretű bevásárlókocsiba a kicsi kezek ügyetlenségeivel kerül,de büszkén és fegyelmezetten tólja a kosarat szülei előtt. A felvágottas pult előtt ahol minden nap kijár neki az eladó nénitől egy szelet sonka hirtelen elengedi a kosarat és a fényes ragyogó áruház közepén letérdel a szülei lába előtt és összetett kézzel könyörög " haaamiiii".
    Mit lehet ilyenkor csinálni? Nevetve fölemelni és megvárni amíg sorrakerülnek és az eladó nénitől megkapja a szelet sonkát.Szép Adventet Mariska

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nektek is csodás adventet kívánunk!

      Törlés
  2. Ezt az írásodat ki kellene függeszteni néhány helyre. Óvodába, iskolába, otthon. Nálunk is otthon, hogy újra és újra elolvassam, és emlékeztessem magam: ne vegyem el a gyermekemmel veleszületett szabadságot. Görgina

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Örülök és a módszer, amit mondtál, nálunk valóban működik. Ha nem is ez az írás, de pár mondat mi erre vonatkozik mindig kint szerepel a lakásban, hogy segítsen mikor szükségünk van rá...

      Törlés
  3. Velős. Ezt eddig nem gondoltam át, pedig logikus...

    VálaszTörlés
  4. A múlt történései formálták a jelent, s ha élhető jövőre vágyunk, azt a jelenben kell megalkotni, mert a jövő mikorra jelen lesz, az pont olyanná válik amilyenné a múlt, tehát a jelen formálta...

    VálaszTörlés
  5. Szerintem régen elképzelhetetlen lett volna, hogy egy nagyszülő azt mondta volna az unokájának, hogy "anyának nem mondjuk el". Vagy, hogy egyik szülő a másik háta mögött "paktumot" kötött volna a gyerekkel, mint manapság oly sokszor. Elvesztettük a nevelésben is a "józan paraszti eszünket", sajnos. Meg is nézhetjük a gyerekeinket... Egy ilyen generáció már felnőtt, és már hallottam "majomszeretetű" szülőktől, hogy nem értik, hogy most miért nem számíthatnak a gyerekeikre. Mert azt tanították nekik, hogy ők a legfontosabbak a világon. És ezek a gyerekek ezt most is így gondolják, más nem lehet fontosabb. Ez amúgy a párkapcsolataikon is meglátszik: nem tudják alárendelni magukat egy kapcsolatnak, nem tudják megkötni a harmóniához, kölcsönös megértéshez, szeretethez szükséges kompromisszumokat. Sajnálom őket.

    VálaszTörlés
  6. Kedves Csillagosi!
    Olyan kár, hogy képet nem lehet csatolni a megjegyzésekhez! Pedig ide akartam volna másolni két képet: az egyiken Kende (9) pásztorkodik, a másikon Kincső (2) lovagol. A gyerekeink egyedül hordják, vágják a tűzifát (Kende karácsonyi ajándéka egy saját kis balta lesz), vizet hoznak, önállóan sütnek-főznek, a hófúvásban is legyalogolnak négy kilométert... Sokkal többet bírnak ők, mint képzelnénk. Ez az igazi Élet Iskolája!
    Nem kell sajnálkozni azon, hogy mások hogyan csinálják, egyszerűen a saját gyermekeinkkel tegyünk jól a dolgunkat. A jövő az ő kezükben van.
    Üdv a hófödte Zselicből!
    Réka BoldogSzerről

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Most is jó olvasni soraidat... mint mindig! Nem sajnálkozok én, csupán "hatni" próbálok. Biztos csodás életetek van ott, szívből örülök neki! Velünk is csodák történnek, jó ez így. :-)

      Áldott karácsonyt kívánok néktek!
      Csillagosi

      Törlés
  7. Honnan ismered ilyen jól az anyósomat?
    Erzsi

    VálaszTörlés