2012. november 12., hétfő

A mai világról és jelen napjainkról

Az elmúlt napokban rekord számú hozzászólás érkezett a Facebook oldalon egy fotóhoz, illetve a mellette álló idézethez, melyet Böjte Csabától, Csaba testvértől vettem: 

"Igen, folyamatosan félrevert harangok mellett nem lehet családot alapítani, munkát vállalni, gyereket szülni. Abba kellene hagyjuk az állandó pánikolást, nyafogást, siránkozást és merjük kimondani a gyerekeink, fiataljaink előtt, hogy ennyi cipőnk, ruhánk soha nem volt, és őseinknek sem volt az elmúlt ezer év alatt, és azt is mondjuk el, hogy ilyen mennyiségű élelmiszer, információ, luxuscikk soh
a nem volt még a Kárpát-medencében. Nehéz a magyar ember sorsa? Igen, vagy 10-20 kilóval átlagban valóban nehezebb a kelleténél, és ezért kell fogyókúrázzunk. Ennyi kövér ember, megműveletlen föld, leszüreteletlen almafa, megkapálatlan szőlőtőke soha nem volt itt a Kárpát-medencében!"

/Böjte Csaba/

A fotón egy kisgyaláni öreg jobbágy látható.

A fotó már szerepelt a blogon, akkor is hasonló gondolatokat volt hivatott ébreszteni. Nos ezúttal olyan visszhangot hívott éltre, mely ismét írásra késztetett. Ne lepjen meg benneteket, hogy mai bejegyzésem az előző szerves folytatása lesz. 

Még mindig sokan, nagyon sokan írjátok, hogy miért kellene úgy élnünk mint régen? Miért kellene megszakadnunk, nyomorognunk? Miért ne élnénk a korunk adta kényelmi helyzettel? Miért ne engedhetnénk meg mi is magunknak, hogy "jól éljünk", mint a legtöbb nyugati ország lakói!?

Ez utóbbi mondat szúrja leginkább szememet. Ezek szerint nem is az a baj, ahogyan mi élünk, hanem az, hogy vannak, akik látszólag jobban élnek. "A szomszéd kertje/füve mindig zöldebb" - igaz? Igaz! Zöldebb, mert  évente négyszer műtrágyázza, más-más összetevőjű kemikáliával, 2 hibridből álló, genetikailag manipulált fűmagot használ és öntözőrendszerrel egész évben /télen szerencsére nem tudja/ ugyanazokat az "optimális" értékeket biztosítja számára.  Valóban zöldebb... de tényleg ez számít? Tényleg nekünk is ilyen szép zöld gyep kellene, mert kényelmes és mert mi is megérdemeljük?

A szomorú az ebben a hasonlatban, hogy a legtöbben nem veszik észre, hogy ez nem a kertről szól, hanem a társadalmainkról. 

"Miért kellene úgy élnünk mint régen? Miért kellene megszakadnunk, nyomorognunk? Miért ne élnénk a korunk adta kényelmi helyzettel?"

Először is nem kell, ahogy írtam előző bejegyzésem végén. Én biztosan nem úgy akarok élni, mint dédszüleim... hanem még úgyabbul! Mindenképpen szeretnék élni a korunk adta kényelemmel is. Mi számomra az igazi kényelem? Ha mindig energiával teli, egészséges és boldog életet élhetek és nem kell sem testben sem gondolataimban egy percig sem szenvednem, rosszul éreznem magam. Az egészséges ez esetben annyit jelent, hogy sosem vagyok beteg, szervezetem erőteljes és nyugodt, harmóniában van lelkemmel. A boldogság is magába foglalja ezt, de kiegészül azzal, hogy azt csinálom minden nap, amit szeretek, amit szívvel - lélekkel csinálok, miközben annyi időt töltök családommal szeretetben, amennyi csak lehetséges. Én erre az életre, erre a kényelemre törekszek. Nem kell sem megszakadnunk, sem nyomorognunk... csak másfelől kell megközelítenünk e világot. Ez persze egyáltalán nem könnyű, de megpróbálok segítséget adni hozzá. 

A kommentek legtöbbje a modern életről való lemondást egy negatív fejlődésként ábrázolja - vissza a nyomorba -, miközben szerzője szenved a jelenlegi körülmények közt, nem egészséges - bár próbál -, nem szabad és nem boldog. Mindenki az okokat keresi és általában talál is okokat és okozókat, de saját életét kihagyja a vizsgálódásból, sőt kikéri magának - hiszen áldozat -, de ez még mindig nem elég, fel is háborodik, hogy neki is járna az a jólét, mint más, nyugati embereknek... Szerintem innen, csak pozitív irányba lehet indulni, bármilyen elveket is kövessen ez az indulás. De mielőtt elindulnánk, nézzük meg, hogy miért vagyunk ebben a szörnyű gödörben, hogyan találhatunk valós okokra.

A mai világban él egy fiatal család, férfi és nő. Teljesen átlagos, mai életet élnek, "káros szenvedélyektől mentesen". Azt a neveltetést és oktatást kapták, mint te vagy én, emellett adottak a modern világ ismeretei, a hozzájuk rendelt szakemberekkel. Gyermeket szeretnének. Tudják, amit ehhez tudni kell... -gondolják - és  ma már azt kell írjam "szerencsés esetben" a fogantatás megtörténik. Nagy a boldogság, az édesanya örömmel teli izgatottsággal bújja a szakirodalmat, ha szerencsés odafigyel valamiféle wellness, selfness, ki tudja milyen nesz által javasolt táplálkozási és tornagyakorlatokra - teljesen a véletlenen múlik, hogy azt csinálja , amit csinál és nem épp az ellenkezőjét, mert másik könyvben, másik magazinban épp azt írták.                                 A gyermek vitaminbombák mellett fejlődik (bár ez nem jó szó, mert ez a megpumpált fejlődés szinte robbanásszerű, aminek következtében az óriási babák nagy része természetes úton csak keservesen születhetne meg). Az "egészséges" gyermek aztán a kórházban megszületik. (Erről, illetve az otthonszülésről szándékosan nem írok, mivel a mai babák közül sok egyszerűen nem tudna meg sem születni otthon... mivel a fogantatás előtt(!), alatt és után nem kapta meg azokat a lelki, szellemi és testi impulzusokat, amire szüksége lenne ehhez.) Tehát a gyermek megszületik, a kórházban megkapja a "szükséges" vitaminokat, gyógyszereket, stb. majd hazakerül. Otthon már jól felszerelt gyerekszoba várja, és látogatók, ajándékhozók folyamatos sora, akkor, amikor neki a legnagyobb szeretetre és a legnagyobb csendre (külső és belső) volna szüksége. (Minden gyermeknek három hónapig csak az édesanyjára és az édesapjára van szüksége. A szülőknek viszont a nagyszülőre, vagy -ha lenne ilyen - a komasszonyra, akik a háztartásbeli feladatokban segítenek, s MEGFELELŐ étellel táplálják az anyukát és gyermekét.) 

A gyermek jó esetben édesanyja tejével táplálkozik, s ha az édesanya azon szerencsések közé tartozik, hogy a lelki nyugalma engedi, akkor ez egészen addig mehet így, amíg valamilyen külső információ hatására (védőnő, gyermekorvos, szülők, barátnők, olvasott anyag) abba nem hagyja. Mellette egy átlagos baba már tápszert is kap, amikor pedig megtörténik a hozzátáplálás, akkor már legalább tucatnyi gyártó termékét alkalmazhatjuk. (A mai kor kényelme.) Lassan-lassan becsúsznak az étrendbe a déli gyümölcsök és csokik, rudik és egyéb édességek is a bébiételek mellé. 

Ahhoz, hogy minden babaholmi, műanyag pelenka, tápszerek, játéktenger, babafoglalkozások stb. - ismét a mai kor kényelme - biztosítva lehessen, a mai viszonyok között általában arra van szükség, hogy apuka végig dolgozza az összes túlórát, anyuka pedig amint teheti szintén visszaálljon dolgozni. A gyermek a nagyszülőkre, barátokra majd a bölcsire marad és  előbb-utóbb a villanypásztor (vagy ahogyan általában nevezik, Tv) előtt köt ki. Az udvaron (ha van ilyen) nem annyira játszik, a játszótérre kerül ki, mert játszani ott kell. A természetbe vagy természetes közegbe alig kerül, hiszen ott bármit "összeszedhet". 

Nem akarok végigmenni az összes elkövethető hibán, de vegyük észre, hogy ez a gyermek, a fogantatása előttől  fogva a szülőknek és külső tényezőknek a döntései szerint él, anélkül, hogy a saját szükségleteiről bármit is tudnánk. A szülő dönt (információk milliárdjainak hatása alatt) élete és egészsége felől... hibásan. 

A gyermek aztán bekerül azokba az állami intézményekbe, melyek vállalták, hogy átveszik az oktatás szerepét  - és nevelés egy részét - a szülőtől. Csakhogy a gyermekek nagy része ekkorra már kezelhetetlen, de legalábbis "furcsa". Persze a szülők ezt nem veszik észre... hiszen velük is pont ezt csinálták annak idején. Az oktatás aztán megkezdődik. Az információáradat zúdítása kezdetét veszi... megfűszerezve a számonkérés , fegyelmezés, regulaviselés megannyi újszerű "élményével" és remek hatásával. A gyermek még ezt is elviseli, majd egyszer csak kamaszként váratlanul mindent-mindent visszazúdít a világra. De most a példabeli gyermek legyen egy kivételes kamasz, egy példamutató magaviseletű, jól tanuló, életcélokkal teli kamasz. (Megjegyzem, hogy ez nem jelenti azt, hogy a felszín alatt teljes és egészséges lelkülettel bírna.) Milyen információkat kapott 18 éves koráig? Elméleti tudományok megannyi ágából vizsgázott egyszerre és mit tud a világ gyakorlati működéséről? Semmit. Még az épített világ működéséről sem tud, a teremtett világot pedig egyáltalán nem ismeri. Bekerül egy felsőoktatási intézménybe, ahol elmélyedhet az addig tanult elméleti tudományok valamelyikében... ahol minél mélyebbre ás, annál inkább látja, hogy a legtöbb törvényszerűség, szabály, norma, valamiféle emberi konszenzus eredménye és (beismerten) nem a valóság, hanem az ahhoz eddig legjobban közelítő feltételezés. Tehát amit éveken át tanítottak neki a világról az lényegében csak feltételezés.  Ha képes ezt felismerni, akkor vagy megundorodik az egésztől, vagy kitűzi célként az ezen az úton való eljutást a valósághoz. Utóbbi esetben szembe találja magát az intézményrendszer valóságával és mai erkölcsvilágával, a "személyközi kapcsolatok" fontosságával és ha még mindig nem undorodott meg az egésztől, akkor elindulhat az úton. 

Jó esetbe e fiatal pályakezdő máris állást talál. Sőt mi több, találkozik azzal az emberrel, akiben felismeri másik felét, élete szerelmét. Számolnak, mérlegelnek, vajon van-e pénzük közös életet kezdeni... Aztán belevágnak! Hitelek, számlák, rabszolgamunka, örökös kiszolgáltatottság, idegi leterheltség, állandó feszültség, veszekedések vagy csendes keserűség... lassú, láthatatlan öngyilkosság. 

Ne haragudjatok, de nincs kedvem tovább írni. Forog a gyomrom. ÍGY ÉLÜNK MA!!! VEGYÜK MÁR ÉSZRE!  Ez a mai ember kényelme. Aztán jönnek a problémák, a válás, a betegségek stb. Ebben élünk és ezen nem akarunk változtatni. Változzon a világ! - mondják. De ne úgy változzon, hogy a gyermekből minden valós képességgel bíró embert neveljünk, nem, ne úgy... legyen több pénzünk, ingyenes oktatás, ingyenes egészségügy, olcsó, jó minőségű élelmiszerek - nagy választékban, több szabadidő... ez kell! HÁT NINCS ELÉG BAJ MÉG? Miért akarunk még többet a nyakunkba? Miért akarunk még betegebbek lenni? Miért akarjuk elérni a nyugati ember szintjét? Az a zöld fű mesterségesen fenntartott állapot, ami ha egy kicsit is meginog a rendszer elpusztul! Önállóan életképtelen!!! A Föld nem fogja sokáig a hátán hordani ezt az élettelen terhet! Mert ez valós teher számára... nem pedig élő sejt, mely éltetné, működését szolgálná. 

Nem kiabálok tovább, elcsendesedem. Elcsendesedik a valóság is. Nézzetek ki az ablakon. A növények eldobják leveleiket, az állatok fényes szőre csúf téli csuklya mögé rejtőzik... pont az történik, amire Csaba testvér felhívta a figyelmet. Minden mi él, megszabadul a feleslegtől. Abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy nem kell várnunk holnapig, ha változtatni szeretnénk a világon. Pont most, és mától kezdve karácsonyig minden napon át megtehetjük. Vegyünk le mindent mi fölösleges... adjuk oda, ahova jónak érezzük. Tisztítsunk ki magunkból mindent mi fölösleges és ne vegyünk magunkhoz étkekből többet, mint amire szükségünk van. Az ember is tudta ezt egykor. Márton naptól kezdve böjtölt karácsonyig. Ha végre egyszer igazán magunkra is figyelni fogunk, akkor észrevesszük, hogy amit eddig valóságnak hittünk, az egy ránk rakott mázsás teher, amit lassan-lassan megtanulhatunk letenni vállunkról. Most, ezekben a napokban tudjuk legkönnyebben elkezdeni, mikor minden teremtett lélek ezt teszi. Menjünk ki a természetbe, hagyjuk, hogy megkeressen egy növény, egy kő, egy hely és mondjunk, mondjunk el neki mindent, ami szívünket nyomja. Kérjük segítségét megszabadulnunk e nehezéktől és adjunk hálát, amiért meghallgat. S ha lelkünk lassan fölszabadul, akkor szabaduljunk meg anyagi feleslegeinktől is... ha így cselekszetek meglátjátok, ez a karácsony más lesz, mint a többi. Kívánom, hogy így legyen!



  













  

24 megjegyzés:

  1. Minden szavad éget, piszkál, odacsap....
    DE!! IGAZ!! Sajnos igaz:(
    Próbálkozunk, de nem engedik, úgy élni, ahogy,( ha mindenki a lelke mélyére néz, érzi,)igenis kellene.
    Kevesebb "villanypásztor"(nagyon tetszik, még nem hallottam)ahonnan az "igét" hirdetik, így élj, úgy élj, ezt vedd, azt vedd. Pedig nézzünk csak szét, megvan mindenünk.
    De több kell, nagyobb, hatalmasabb, óriásibb, több és több.
    Mire? A végén a legvégén, semmi de SEMMIT!!! nem viszünk magunkkal.
    Élni viszont elfelejtünk, panaszkodnak sokan nem látják az évszakok változását... miért is nem?? Hova sietünk?? Nem látjuk felnőni a gyerekeinket... Miért nem??? Mert elvonja a figyelmünket sok nem fontos, csak látszat dolog.
    De az ünnepek lényege, a ez eső kopogása, a köd átláthatatlansága a hó csendje észre sem vevődik.Kár.

    Szép a világ, itthon is, csak figyelni kell és ÉLNI!! Megélni a napjainkat, mert gyorsan elmúlik!
    Köszönöm a soraidat, szép napokat és TELJES ÉLETET kívánok!!!

    VálaszTörlés
  2. Csaba testvér minden szava igaz, ahogyan a tied is. Nagyon jó, ébresztő írás
    azoknak akiknek van füle a hallásra és szíve a befogadásra. Szívemből szóltál.Köszönöm.

    VálaszTörlés
  3. Nagyon lenyűgöz az írásod! Libabőrös lettem tőle:D! Szóról szóra igaz! Fantasztikus, hogy van erőd, hozzá, mert sokszor süket fülekre talál.

    Az emberek elfelejtik, hogy honnan indultak. Hogy mi a valódi szükséglet az élethez. Hogy mi az igazi élet és mi az, ami gerjesztett pótcselekvés már. Függők és nem is karnak ezzel szembenézni.

    Köszönöm!

    VálaszTörlés
  4. Az írás megint ugyanazon a szellemi síkon rezeg, ami nekem tetszik és befogadható :)Persze, hogy nem tudhatunk már úgy élni , mint régen.Lehetetlenség. De a jelenben a múltunk folyamatosan visszaköszön. Sajnos nincs mibe kapaszkodnunk.A legtöbb családban a saját felmenőjüket sem tudják megnevezni pár generációnál tovább. És tovább gondolva a történelmünk már a közeli 50-100 év is zavaros és hazugságokkal teli. "A múltat végképp eltörölni ! ..." Ezt énekeltük a proletár ünnepeken gyerekként :( Érzi valaki, hogy mennyire sikeres volt a "programozás" ? Tényleg nincs múltunk és úgy érezzük nincs jövőképünk sem , mert csak arra várunk, hogy majd jön egy jobb kormány, egy jobb rendszer és akkor végre azt kapjuk, amit megérdemlünk. Pedig az a helyzet, hogy már most is éppen azt kapjuk. Tehát én is azt gondolom , hogy forduljunk befelé , és kezdjünk szépen rendet tenni belül.Csendesen , egyre csendesebben.

    VálaszTörlés
  5. Olyan jó lenne, ha olyan emberek fülébe is eljutna, akiknek most ez nagyon kell!
    Köszönöm ezt a határozott, de nagyon betalált írásodat! Ilyenkor elgondolkozik az ember jó úton halad e?
    Én is kívánom, hogy ilyen karácsony legyen!

    VálaszTörlés
  6. Sarkos vélemény. Átérzem, mert benne élek, egyszerre mindkét (látott és óhajtott ) oldalon. Lehet, a határon...Lebegek, van is, meg nincs is talaj alattam. Gyakori életérzés manapság.

    VálaszTörlés
  7. Köszönöm

    VálaszTörlés
  8. Én is köszönöm!Nagyon beletaláltál!szivhezszóló...Egyszerü példa is van erre:Hogyan éljünk?..Úgy hogy magunk készitünk ősszel savanyukáposztát,savanyuságot,vegyszerek nélkül..ugy hogy egészségesen étkezünk..úgy hogyszépen élünk,nem cigarettázunk..megtartjuk az ünnepeket,megadjuk a módját..Úgy hogy nem csillogással vesszük körbe magunkat..hanem tobozokkal,Karácsony táján..úgyhogy természetközeli,életet élünk..Én tudom hogyan kell..de sajnos látom hogy legtöbbször az étkezéssel sokat lehet javitani:nem veszünk felvágottat,vegyszerekkel dusitott csomagolt "sznob"kaját..hanem.igyekszünk megtermelni..mégha a fűszernövényekkel csak..nem mindenkinek van lehetősége nagy állattartásra..de tisztelem..és csodálom őket(Tűzkövesbörc Tanya)Ott a gyerekek kinnt vannak az állatokkal..együtt örülnek,fáznak,és fogadok..nem kell nekik védőoltás..Sokat lehetne erről vitázni!Én..csak egyetérteni tudok,és bátoritani mindenkit..hogy természetközelben éljen....és fogadja el annak törvényeit!..Nem anyagiakra kell törekedni..mert a szomszéd újat csempézett,új autót vett..hanem az emberibb életformát válassza..nembaj ha különcnek tartják emiatt....mindig az egyszerübb életérzést kell választani..

    VálaszTörlés
  9. Ezaz...Tegnap ismét elővettem Wass Albert, Kard és Kasza c. könyvét és rájöttem, hogy pont azt szeretném csinálni, amit Bölényesi Buzát tett...Élni! Hogy mikor leszünk szabadok? Abban a pillanatban, amikor ledobjuk az akarva, vagy akaratlanul ránk aggatott feleslegeket...fájdalmas dolog...mintha a bőrünket nyúznák, de meg kell tennünk! Ki elébb, ki később, de meg kell tenni!
    Szeretettel és Áldással!
    Mihályfia

    VálaszTörlés
  10. Igen! Gyönyörű, kemény, és igaz írás! Böjte Csabának is igaza van, - mármint az a bőség kérdésében, az átlagot tekintve( ha átlagnak vesszük a még munkahellyel rendelkezőket ) de azt a sok milliós számot elérő nyomorgót nem veszi figyelembe, akiknek ténylegesen a létszükségletük sincs meg. És miért, mert senki sem figyel rájuk, mert az emberek elmennek egymás problémája mellett, még faluhelyen is, hiszen megy a sorozat a tv-ben, nem érünk rá megnézni, hogy A SZOMSZÉDBAN VAJON JÓL VAN A MARI NÉNI ÉS BE TUDOTT E GYÚJTANI ESTÉRE? Én is megkaptam a munkahelyemen : hogy minek költöztem _ tanyára" (messze nem az), ahelyett, hogy egy városi lyukba járnék haza aludni és többet lehetnék a munkahelyen. Én meg még azt sem szeretnék, hanem csak egy kis tanyát pát hektárral, hogy a magamé meglegyen és a z állam le van....

    VálaszTörlés
  11. Nagy tükör. Azt gondolom most, hogy "a szomszéd fűje" effektust a legnehezebb a ma emberének levetnie. Minden egyes tettünket egy máséhoz mérve értékeljük. Ez aztán a békjó... Köszönet a bejegyzésért, kedves Csillagosi.

    VálaszTörlés
  12. Tegnap mentem át az egyik szomszédomhoz,aki közölte velem:ne gondold ám, hogy ki vagy közösítve és azért nem nyissa rád senki az ajtót. Mondta az egyik asszony, hogy elmennék én hozzá, de sohasem hív , hogy menjek át.
    Szóval már díszes meghívót kell küldeni a szomszédnak is, hogy benyisson hozzám? Megette a fene ezt a cifra világot!
    Ezek szerint én le vagyok maradva, nem tudom az új szokást.
    Nem is akarom tudni. Én ragaszkodom a régihez...

    VálaszTörlés
  13. Többször is elolvastam!!!! Pár hónapja, hogy másképp élek, másképp próbálok élni, ahogy te itt megfogalmazod és már most érzem, mennyire könnyebb!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!! Köszönöm neked a sorokat!

    VálaszTörlés
  14. Böjte Csaba írása nagyszerű... ahogy a tiéd is! :-)
    Köszönet érte!

    VálaszTörlés
  15. Tanár vagyok. Ez az írás...csillagosötös! Köszönöm szépen.

    VálaszTörlés
  16. A magyarok nagy része az önsajnálattól nem képes kilábolni olyan helyzetekből,amikből ha nem állandóan a problémára koncentrálnának sokkal egyszerűbben ki lehetne kerülni.Azzal hogy állandóan a sebeinket nyalogatjuk vagy azt lessük hol élnek "jobban" nem leszünk boldogabbak.
    Ma már elsírtam magam dühömben pedig még nem is olvastam az írást mert újfent azt hallom hogy "ezt az országot el kell hagyni.Ez élhetetlen,itt nem lehet boldogulni stb.."
    Azt ajánlottam családtagomnak hogy minél gyorsabban fogja magát és húzzon el.A többi állandóan elégedetlennek is ezt ajánlom.Bocsánat hogy kissé ingerült vagyok de már elegem van abból hogy itt minden rossz,még a madarak is hamisabban énekelnek mint nyugaton.
    Abba sokan nem gondolnak bele hogy az emberiség azon csekély csoportjába tartozunk ahol csodálatos termőföld van,ahol még van iható víz,ahol az éghajlat nem túl szélsőséges,nincsenek komoly földrengések.Nem Afrikában ,Ázsiában vagy a távol -keleten élünk ahol tömeg van és nyomor és rengeteg betegség,csontváz emberek és gyerekek.
    Az a hitvány ember aki nem is próbál magán segíteni csak a szomszédra irigykedik mert annak jobban megy de azt nem nézi hogy mennyi munka van mögötte,megérdemli a sorsát.Áradoznak hogy kint milyen rend és tisztaság van de itthon eldobja a szemetet.
    Egyébként nagyon nagy a különbség a nyugati ember és a nyafogó magyarok közt,mert előbbi szereti a hazáját.Most lehet azt mondani hogy annak könnyű szeretni mert jól él ott.Erre ellenpélda hogy ezt a hazát is mennyire lehet szeretni,meg kell hallgatni Palotainé Kali Gabi és Pákh Tibor jogász történetét a Kossuth rádióban.

    VálaszTörlés
  17. Sziasztok!Szeretnem az en peldamal megmutatni, hogy mennyire igaz ez az iras. En angliaban elek es elmondhatom, hogy otthon minden sokkal sokkal jobb mint itt. Soha senki ne hagyja el az orszagot ha teheti. Itt hiaba dolgozol, es van penzed. Eleted nincs. Es ami nagyon rossz, nem tudsz egy jot enni. Soha, mert nincs ize semminek, mert nincs egy valodi etel. Se ize se illata nincs semminekk. Itt az emberek nem szeretik a gyerekeiket, nem nevelik oket, nem foglalkoznak veluk. A kutyajukkal jobban bannak, mint a gyerekekkel. Szo szerint. Az emberek valami fele hipnozisban vannak, amit talan a sok vasarlas es holmi, a tv, a munkahely , stb okozott. Olyanok mint a birkak, elet nincs a szemukben. Nagyon furcsak. Szerintem a magyarok ne akarjanak ilyen otthont, ne utanozzak oket, mert hiaba van annyi dolguk, jo autojuk,iphone, stb. Ok meg azt se tudjak felfogni hogy elnek. Birkak. Magyarorszag sokkal sokkal gazdagabb, es elhetobb hely.

    VálaszTörlés
  18. Sziasztok! en a sajat peldammal szeretnem megmutatni, mennyire
    igaz ez az egesz. Angliaban elek , a szerelmem is velelm van. Anyukam , testverem is itt van, ok regebb ota. Mindenunk meg van, sokkal tobb holmink van mint otthon. Penzunk is van. Allandoan dolgozunk, mindig faradtak vagyunk. De hiaba dolgozunk, es hiaba van penzunk, nincs 1 igazi etel. Otthon mindennek ize van. Itt nincs iz, se illat, semmi.
    Az emberek olyanok mint a birkak. Szo szerint. Mintha valami hipnozisba estek volna. El vannak kabitva a sok megveheto dolgokkal. a gyerekeiket nem szeretik, a kutyajukkal jobbam bannak mint veluk. Magyarorszagon minden sokkal jobb.

    VálaszTörlés
  19. Igen a sajat boldogsagod mas dolgokon mulik, mint ahogy azt sokan gondoljak.

    VálaszTörlés
  20. Örülök hozzászólásaitoknak és köszönöm azokat!

    VálaszTörlés
  21. Engedelmeddel én ezt az írást beragasztom képletesen az "életnaplómba" és újra és újra elolvasom, hogy minden szava beivódjék fejembe -lelkembe, útmutatásként, köszönöm neked, hogy megírtad !!!

    VálaszTörlés
  22. Köszönöm, hogy szavakba tudod önteni a gondolataidat, és hogy azt megosztod velünk. Köszönöm, hogy felnyitod a szemeimet. Köszi, hogy vagy a számunkra.

    VálaszTörlés
  23. Az Istenthívőknek - köztük nekem is -, akik a Bibliát olvassuk és naponta felvesszük keresztünket - megadatik a Szent Szellem(Lélek) által, hogy lássuk, meglássuk, hogy ez a világ, a Sátán által elvakítva tengődik, vergődik. Az ÉLET nem ez. Ez nem szabadság, nem békesség. Pláne nem boldogság. Nem ezt ígéri és adja Isten az Őt szeretőknek és Őt követőknek.
    Olyan ez, mint a vadállat, amely csapdába esett. Egy darabig minden erejével menekülni akar, majd egyszer csak feladja és a sarokba kucorodik és vár. Várja a véget. Szemében kihuny a fény, az ÉLET. Később kinyitják a ketrecet és nem akar kimenekülni. NEM menekül. Ragaszkodik börtönéhez. Ilyen a mai, a mostani világ embere is. A hazug, az elhitető vagyis a Sátán nagyon okosan működik a világban.
    Akikben Isten békessége van, azok a legnehezebb helyzetben is boldogok. Pl. a halálos beteg szenvedő, aki tudja, hogy napjai megszámláltatva vannak, TUD boldog lenni.
    Forduljunk Istenünkhöz és kérjük, hogy a homályt oszlassa el szemünk elől.

    VálaszTörlés