2012. október 14., vasárnap

Régi idők homálya

Bizonyára többen ismeritek a blog Facebook oldalát, ahol van egy fotógyűjtemény "Magyarország... ilyen is volt" címen. Ezen fotók legtöbbje általában érdekes indulatokat vált ki az oldal kedvelőinek körében. Vannak, akikben pozitív érzetek keletkeznek, melyhez sokszor romantikus múltbavágyódás is társul, illetve ezen hozzászólások ellentettje is megfogalmazódik, ahol "realista" módon a régi világbéli keserves életet olvassák az elvágyódók szemére. Sokaknak tetszenek e képek, azonban mai "kényelmüket" nem adnák fel. Idéznék egy-kettőt e hozzászólásokból:


"Abban az időben legalább tisztelték a hagyományokat. Ma meg csak a pénzről szól minden."

"honnan veszik , h nem számított a pénz ??? parasztnál , zsidónál , úrnál .. éppen hogy nézték , beszéltek - sőt egyezkedtek rajta , mivel ez volt az életük megalapozásának a legfontosabb tétele !! ....."

"Egy életen át gyűjtötték a kelengyét, a tisztaszobában szépen feltornyozták az ágyat, a kelengye a lládában, a tistaszobában, a gyerek a sutban aludt, a férfi az istállóban, az asszony talán nem is aludt, csak robotolt..."

"Idealizáljuk a nyomort...miért volt az a modás Matyóföldön: Hadd korogjon, csak ragyogjon!?"

"Akinek ilyen kelengyéje volt annak a szülei elég módos parasztemberek lehettek. Sokan idealizálják a régi paraszti életet csak azt nem gondolják végig, hogy az az élet mivel járt. Tisztelem a hagyományokat és ha ilyen képet látok nekem is megdobban a szívem azért. "


"Én a magam részéről ahogy mondtam , én tisztelem és szeretem a régi dolgokat hagyományokat , mindig beöltözök, pl szüreti mulatságkor , stb ha lehetőség nyílik rá , falusi vagyok én is ,voltak , szép dolgok , és voltak amivel nem lehet dicsekedni , sokszor elgondolkozom azon ,hogy jobban szerettem volna akkor fiatal lenni , igaz rengeteg volt a dolog , de lehetett 10 évre előre tervezni , de most 1 napra sem , de viszont ezt a kényelmet ami most van , nem cserélném el a régire"

"folyt.azt képzelik, az valami idilli volt, az árvalányhajas, gyöngyöspártás... Bizony, a kínkeserves paraszti élet árnyoldalairól kevés szó esik... A hajnali felkelés, a sok gond ma is megvan, de annyira más a világ... Sokan majdnem visszamásznának a fára, elfeledve a fejkődés adta lehetőségeket.. hogy más a világ, sem területeket, sem ideológiákat nem lehet visszacsinálni..."


No, itt az ideje, hogy én is hozzászóljak e témához, hiszen a képeken megjelenő értékek átadása a blog és a Fb. oldal egyik legfőbb célja. Észre kell vennünk, hogy általában a hozzászólások mindegyike a mai világ értékrendjén keresztül akarja értelmezni azt a világot, mely ezzel teljes mértékben ellentétes volt... ebből születnek ilyen indulatos vélekedések. Egész egyszerűen nem lehet a mai mércével mérni azt a valóságot. A pénz, a kényelem nem alkalmas fogalmak erre. E hozzászólók egyike sem élhette meg azt a kultúrát, melyről véleményt alkotott. Ráadásul egy-egy képnél minden pozitív hozzászólásra jut kb. 5 negatív, önmeghatározása szerint realista vélemény... melyek legtöbbje erősen torz képet állít valósnak. 



Mivel nem vethetjük le korunk poros köpönyegét, nem várhatom, hogy a jelenünktől függetlenül próbáljuk látni a régiséget, csupán azt kérem, hogy vizsgálja meg ki-ki önmaga véleményalkotói helyzetét. Elégedettek vagytok életetekkel? Kezetekben tartjátok annak irányítását? Van kivel megosztanotok életetek minden örömét és bánatát, van ki hitet és reményt adjon? Értitek mi miért történik a világban? Tudjátok mit kell tennetek, ha tragédia, betegség, szerencsétlenség éri személyeteket, családotokat? Tudtok élni azzal az erővel, melyet emberként az év minden pillanatában kapunk? Szemébe tudnátok mondani dédszüleiteknek, hogy boldogok vagytok? 

Ne nekem válaszoljatok ezekre a kérdésekre, hanem önmagatoknak, azonban egyet ne feledjetek: azon emberek, akik a régi -általatok minősített- világban éltek, ezen kérdések mindegyikére igenlő, pozitív választ adtak volna... ha nem tartották volna ostobaságnak egyáltalán e kérdések jogosságát! Hiszen milyen világ az, ahol az ember nem elégedett életével?! Ahol nem maga irányítja sorsát, ahol nincs kiben higgyen és ki ezért csodákkal segítse?! Milyen világ, ahol nem tudjuk miért beteg az ember és miért beteg a Föld, ahol nem tudja az ember mit tegyen, ha egy kicsit is kibillen a megszokott kényelemből?! Ahol öngyilkosság a válasz erre a kérdésre?! Ahol az ember "depressziós", "túlhajszolt"... stb. Milyen világ az, ahol az ember nem tudna élete bármely pillanatában tiszta szívvel odaállni felmenői elé és azt mondani nekik: szerencsés vagyok, hogy emberként születhettem e világra és létem múltával emberként, méltó módon hagyhatom majd el!



Ha ezzel megvolnánk, akkor beszéljünk egy kicsit arról a világról, amely sokak szerint a "robotról", a "nyomorról" a "keserves munkáról" szólt. Ebben a világban az embernek kerek egész hite volt. Pontosan ismerte a világ keletkezését, ismerte annak működését, jelenét és jövőjét. Mivel ismerte és hitte, ezért biztonságban élt. Világképe teljes volt. Nem félte a gonoszt és nem volt egyetlen percig sem bizonytalan... mert hite biztonságban tartotta. Nem a vallásról beszélek, ne értsétek félre, hanem arról, amit ma életvilágnak, világképnek nevezünk. Az ő világképükben mindennek helye és rendje volt. Befogadták az égnek s a földnek erejét, mely egész lényükből sugárzott. Ma, de még inkább az elmúlt hetven évben le lehetett élni úgy egy életet, hogy az embernek szinte minden napja, minden hete pontosan ugyanúgy zajlott. A régiségben minden áldott napnak helye és szerepe volt az esztendő során!!! És ennek az ember pontosan tudatában volt. Minden áldott napnak tudta a szerepét! El sem lehetett képzelni, hogy egy nap "csak úgy" elment fölötte... hiszen akkor már borult a világ, az ő világának egyensúlya!  Hol vagyunk ma ettől a tudatosságtól?! A régi ember minden napját úgy élte, hogy halálának pillanatában ne legyen adósa senkinek és semminek. A régi ember minden reggel a napba tekintett, hogy erőt, támogatást szerezzen napjának sikeréhez és minden este tükörbe nézett, lelkének tükrébe, hogy megvizsgálja lelkiállapotát mielőtt nyugovóra tér. A régi ember számára a munka, mely sokszor igen nehéz volt, az életet jelentette. A biztonságot és az örömet. A hitetlen ember munkája sokkalta nehezebb, sokkal "keservesebb", "nyomorúságosabb", mint azé az emberé, akinek kerek egész hite van. Ennek számára a munka nem "robot", hanem az üdvözülés útja volt. 



A régi ember alatt azonban ne a két világháború között született embereket értsétek, a régi ember kora az 1800-as évek vége felé már igen-igen letűnőben volt. Ne vetítsétek saját gyerekkori emlékeiteket a régi ember világába, mert ha nyomokban találtok is egyező vonásokat, ezek töredékessége okán könnyen eltéveszthető a régi ember valósága. Mennyit, de mennyit tudnék írni erről a valóságról, talán apránként meg is teszem majd. Most bizonyára többen úgy gondoljátok, hogy én a múltban szeretnék élni, vagy "visszamászni a fára". :-) Ez utóbbiról úgy tartom, hogy annak kellene felmászni rá, aki kitalálta, hogy az ember onnan származik, illetve azoknak, akik elhiszik ezt. Nem, nekem a jelenben van feladatom és élvezem ennek minden pillanatát. Csak a pillanat létezik, melyben itt és most vagyunk, ezért nem mindegy, hogy tudunk felelni a bejegyzésben feltett kérdésekre, ezért nem mindegy, hogy élünk-e eleink ránk hagyott tudásával, vagy hitegetjük magunkat a "civilizált" világ kényelmének mondvacsinált valóságával. Milyen kényelem az, ahol másnap öngyilkosságba taszíthatják az embert?! Géczy Gábor szavaival zárom e bejegyzést:

"Nem az őseinket kell követnünk, hanem azt, amit az ősink követtek."






18 megjegyzés:

  1. Köszönöm a leírt sorokat .A múltunkban rejtőzik a jövőnk és a jövőnkben hordozzuk a múltunkat.Még akkor is ha sokan erre nem is gondolnak. Üdv juli

    VálaszTörlés
  2. Kedves Csillagosi! Rég jártam erre, és rég írtam. Most csak annyi: nem tudom, miért gondolják sokan, hogy mi vissza akarunk menni a múltba. Főleg, hogy egy 100 évvel ezelőtti magyar falut akarunk másolni. Mi egyrészt az ősi, NAGYON ősi múltba nyúlunk vissza gyökereinkkel, másrészt nagyon is a mában élünk, pont azért, hogy jövőnk is lehessen. Amit lehet, megéljük a hagyományokból, de újakat is teremtünk. Amennyire lehet, kell és akarjuk, átvesszük a régi tudást (pl. házépítés, gazdálkodás), de nem menekülünk 2012-ből. Nem véletlen, hogy pont ekkor, és pont ide születtünk. Ami pedig a kínkeserves munkát illeti... Nálunk lassacskán nem válik szét a munka, a tanulás és a játék. Érdemes mondjuk megnézni egy szombati kenyérsütést, amikor a kicsik cipókat dagasztanak. Most akkor ők dolgoznak? Vagy játszanak? Vagy tanulnak? TEREMTENEK, ÉLNEK és FEJLŐDNEK.
    Csodálatos őszi napokat kívánunk nektek ott Faluhelyen!
    Réka BoldogSzerről

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm soraidat Réka! Hiányzik "jelenléted innen",a virtuális világból, de örülök hogy jó helyen és jól vagytok. Azért igen örülnék, ha hallhatnék néha felőletek.

      Törlés
  3. A mostani élet keservesebb, mint a múltbéli!
    - Mindenkinek volt munkája. (hiszen aki nem dolgozott azt becsukták)
    - Az iskolából a gyerekeket minden évben el tudták küldeni egy hétre Zánkára vagy Csillebércre táborba, emberséget, tisztességet "tanulni". (most gyakran a beiskoláztatásra sincs pénz, vagy csak segéllyel)
    - Annyi volt a "vidéki gazda", hogy a piacokon keresztül bőven ellátta a városi embert minden földi jóval. (most megveheted a multikban az ízetlen termékeket)
    Sorolhatnám még napestig....
    - Tessék gondolkodni egyeseknek ha van mivel...

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves c2!
      Mindenkinek volt munkája. (hiszen aki nem dolgozott azt becsukták)
      Az üzemen belül volt a munkanélküliség mert politikailag bizonyítani kellett a teljes foglalkoztatottságot.
      Zánkára csak a jó elvtársak gyerekei mehettek további agymosásra.
      A"vidéki gazda" egy idő után nem volt, mert tsz-be kényszerítették és aki piacra járt állandó zaklatásnak volt kitéve, hogy honnan van még terménye (idén nyáron találkoztam még bp-i piacon egy nénivel aki még most is suttogva mondta,hogy a szomszédja szőlőjét is elhozta és az árát egy másik zsebbe rakta, hogy el tudjon számolni vele! Máig hat a félelem) Nem kell ma már a multiban vásárolni, bár ott is magyar munkaerő dolgozik és abból él meg,hogy te ott vásárolsz!Mariska

      Törlés
    2. Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.

      Törlés
  4. Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.

    VálaszTörlés
  5. Na ne vicceljen. :D Nem a háborúról beszélek. Öreganyám 85 éves, soha senki nem zaklatta semmivel, és még kenyérért sem megy a boltba, a mai napig sem. Maga süti. Imádtam gyerekként (70'es évek), magam leszedni a paradicsomot hajnalban, vagy összegyűjteni a tojásokat a tyúkok alól, majd azokat kosárba rakva, öreganyámat a piacra elkísérni értékesíteni. Mindezt minden nyáron! (..természetesen mint agymosott' jó elvtársak gyermeke... :D) Jómagam soha nem voltam gazdag befolyásos szülők gyereke, és csodák-csodája, az agyamat sem mosták át, sem Zánkán, sem Csillebércen. Viszont megtanítottak közösségi szellemben élni, tevékenykedni. Akit csak ismerek, ha hiszi ha nem, visszasírja azokat az időket. Felesleges ezen vitatkozni. Ön nincs tisztában dolgokkal. Tessék besétálni egy multiba, és a
    magyar termék védjegyet keresni az ott fellelhető árukon! Halkan súgom meg, meg fog lepődni! Arról pedig már ne is beszéljünk, hogy ugye ezek a multik természetesen adómentességet élveznek kis hazánkban, ami ugye nem országunk vagyonát gyarapítja. és ne is kerül vissza az a tőke a gazdaságba. Tudom-tudom, munkahelyeket teremtenek. Fáradjon el az egyik T-betűsbe, és érdeklődjön. Mellékállásban a pénztárban napi 4 órában az Ön kedvenc multijában, 25.000huf a havi fizetés. Varázslatos, nemde? NEM vásárolok ócska termékeket a multikban, sokkal inkább faluhelyen őstermelőktől, ezzel segítve őket. Merthogy él még a "piac" még ha sokan nem is tudnak róla..... Alás szolgája..

    Ui: A Zánkai úttörőtábor pedig teljes felújítás alatt áll, hogy remélhetőleg már tavasszal tudja fogadni a 'jó elvtársak" gyermekeit egy kis agymosásra.. Minden jót!

    VálaszTörlés
  6. Sándor (Csillag) Éva2012. október 15. 14:42

    Jó volna jobban megismerkedni:)
    www.csillagosruhak.hu

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Örömmel. :-) Kicsit lassan válaszolok, de előbb-utóbb megteszem. Kereshettek itt is: faluhelymajor@gmail.com

      Törlés
  7. Tímár Zoltánné2012. október 15. 20:13

    Én bizony irigylem azt az időt, amikor mindenki tudta hova tartozik, mi a dolga. Csak körülnézett és öltözködésből, színből mindent lehetett tudni. Irigylem a csendes estéket, az összejöveteleket, szüretkor, vagy más nagy eseményen,irigylem, hogy tudtak együtt énekelni, irigylem, hogy a nagyszülőnek tekintélye volt, irigylem, hogy a jó munkának respektje volt és azt hiszem még nagyon sok mindent. Tudom természetesen, hogy akkor sem volt fenékig tejföl az élet, meg voltak a fizikai és lelki nehézségek, de én mégis szeretnék csak egy kicsit úgy élni, mint nagyszüleink, dédszüleink.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. És miért nem élhetjük meg az egyszerű hétköznapokat úgy? Csak egy példa. Családommal hét egyik napján sosem gyújtunk este villanyt, csupán gyertyaláng világít. Nem használunk semmilyen elektromos eszközt, hanem a "csendben" egymásra figyelünk, együtt sütünk, játszunk, éneklünk, vagy csak nézzük a lángot. Másnap mindig sokkal boldogabban ébredünk mint máskor...

      Törlés
  8. Vihar a biliben:c2 közelmúltról mesél míg a történet egyáltalán nem arról szól.Sokkal régebbre nyúlik vissza.A két dolognak nincs köze egymáshoz csak "annyi" hogy nálunk és még egy pár országban kísérlet folyt.Más országokban ahol ez nem volt, ott például a mai napig is őrzik hagyományaikat,ragaszkodnak földjükhöz és művelik azt.Mivel náluk nem történt erőszakos közbeavatkozás az élet folyamába, szépen fokozatosan fejlődtek,kényelmesebbé vált a gépek által a munka az igaz de továbbra is végezték a feladatukat és ezt örökítették apáról fiúra.Ezért halljuk nyugaton hogy generációk óta borász,cukrász,csizmadia vagy mezőgazdász és persze sorolhatnánk.Amikor bemegyünk egy vendéglőbe(még mindig nyugat persze)azt halljuk hogy minden hozzávalót helyi gazdáktól,termelőktől szerzik be.
    Itthon ez elképzelhetetlen.Vajon mi az oka?
    Nem tudom c2 mit gondol de mindenesetre érdekes hogy az a jelenség hogy eladjuk magunk alól a földet,lenézzük a paraszti munkát és általában a fizikai munkát miért olyan erős a volt kísérleti államokban.Ne fogjuk rá a pénztelenségre mert az is összefügg a közelmúlttal.
    Lényeg az hogy egy nagyon-nagyon komoly tudás és életfelfogás van eltűnőben és ezt próbálja Csillagosi megmenteni legjobb tudása szerint magának,az utókornak és azoknak akiknek ez fontos.Akinek nem fontos az leéli és nem megéli az életét.

    VálaszTörlés
  9. Édes egy Komám...Drága Barátom!
    Szavaid hatalmasak és súlyosak, de...mérhetetlenül igazak! Ki nem érzi ezen sorok tanítását, az nem tudja miért is van itt most a földön...kérlek vigyázz Magadra és gyönyörű Családodra! Olyan dologba kezdtél ami nagyon nemes, de kevesen értik...aki viszont melletted marad, az mindvégig veled tart...!
    Remélem megengedsz egy észrevételt a Hit kapcsán. A Hit szerintem egy szint, de a kiteljesedett állapot, az amikor nem csak hiszel, hanem meg is vagy győződve...;-)
    A fenti sorok számomra, már ezt sugallják...
    Áldott Jó Ember...
    Áldás-Áldás-Áldás!
    Mihályfia


    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönet soraidért és a teljességért, amivel tovább építed írásomat! Rátok is csak áldást kérhetünk, nem egyet, százat!

      Törlés
  10. Nekem csupán annyi a bajom a "Faluhelyen..." címmel közzétett FB-képeiddel, hogy soha nem írsz forrást, helyszínt, időpontot.

    Miért? Tán csak nem jogvédett képek jogtalan közlésével bolondítod itt a népeket?

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. De. (Ez vicc akart lenni.) Van egy furcsa szokásom, ami különösen régtől mellettem áll. Ha megtetszik egy kép, elmentem magamnak. Nem katalogizálom, hanem csak mint a legtöbb ember, elmentem. Aztán mikor előveszem 1-6 éven belül, már nem tudom honnan mentettem el... mert már akkor sem azt tartottam fontosnak. A legtöbb hasonló felépítésű oldal odaírja "forrásként", hogy Pintrest, stb. Ez kb. olyan, mintha az írnám: az internet. Ennek nem látom értelmét. Azoknál a fotóknál, ahol tudom a szerzőt és jelentőségét is érzem közreadásának - és a tájképek nagy része ilyen - ott megteszem. A régi fotók archívumokból származnak, vagy saját gyűjtés.

      Miért nem írok helyszínt? 1. Mert sokszor nem tudom. 2. Mert minden képnél úgy kérdezitek, mintha máris oda tudnátok utazni, hogy láthassátok. Egyrészt általában ez nem így van, másrészt pedig a forma, a hangulat, az érzés a fontos, nem pedig az, hogy mennyi pénzből lehetne elmenni mellette.

      Időpontot? Mármint minek az idejét? Mikori egy ház? Vagy az archív fotóknál? 70%-ukat nem ismerem. Másfelől pedig nem egy adatbázist építek, hanem érzelmi és gondolati hatásokkal próbálom segíteni az emberek önképző képességét.

      Végezetül, az ilyen kérdéseket általában olyan bloggerek vagy hasonló témákban érdekelt emberek teszik fel, akik mindenáron szeretnék saját oldalaikat ugyanezeket a képekkel színesíteni. Nem áll szándékomban kitolni velük, de az előzőek hozadékaként, sajnos nekik marad a munka, hogy egyesével rákeressen a Google képkeresővel... de ennyit igazán megtehetnek.




      Törlés