Bálint nap és egy csipetnyi szerelemünnep

 

Magyarországon ma már a Valentin-nap hagyománynak számít. A naphoz kötődő szokások egyike, hogy kígyót - békát kiabálunk rá. Legalábbis a társadalom egy jelentős része gyűlöli, a romlott nyugat jelképévé avatta, mely tönkreteszi máig élő, ősi hagyományainkat.

Halkan kérdem – meg ne sértődjék bárki is – egyébként tud valaki bármit is a Bálint-nap hazai szokásairól? Itt a két legfontosabb:

Mindszenten akár van, akár nincs hó ezen a napon, egy csíkot söpörnek, vagyis utat vágnak az udvar olyan részén, ahová nem fér oda az aprójószág, de az ég madarai igen. Ide mindenféle gabonaszemet, aszalt gyümölcsöt szórnak számukra. Az ég madarai a lélek szimbólumai. Bizony most nekik kell adni, nem pedig a test táplálékának szánt baromfinak. A lélek pedig a szerelem működési területe.

Palócföldön úgy vélik, ezen a napon jönnek vissza a vadgalambok, a tavaszt hírnökei. A galamb szintén a lelkiség első számú madárszimbóluma. Sőt mi több, a tavaszi időszak megtestesítője itt, a zord télben. A szerelem madara. A világ virágzásának, a nőiség tavaszi megújulásnak, a szerelemnek az előhírnöke.

Félek, csalódást okoztam, hiszen nagyon úgy tűnik, a hagyományaink szerint is éppen beférne egy kicsike szerelemünnep ide, február 14-re. De persze ne feledjük, hogy ez eltörpül amellett, amennyire Gyümölcsoltó Boldogasszonykor, március 25-én kellene ünnepelnünk a nőket és a szerelmet.

A tejes cikket itt tudjátok elolvasni.