Mire vágysz a legjobban?

Gondolom, a címet olvasva sok vicces válasz ugrik be azonnal. Ha belegondolunk, nem is viccesek ezek a válaszok, csak így próbáljuk levenni a súlyt a vállunkról. Mert a valóság az, hogy óriási terhet cipelünk mindannyian. Ez a teher a legtöbbször személyes. Van, akinek a párkapcsolati problémák, van, akinek a megélhetési gondok, másoknak a függőségek, megint másoknak a túlhajszoltság... ezernyi súlyt cipelünk, amit olyan jó lenne letenni, legalább egy kis időre. Olyan jó volna egy kicsit újra abban a biztonságos, meleg közegben lenni, mint édesanyánk pocakjában egykor, ahol nem kellett tennünk semmit, csak lebegni és napról napra erősebbnek, fejlettebbnek lenni. 

Van erre lehetőség? Igen van. Évek óta azért dolgozom, hogy legyen. Ma már jóleső érzéssel tölt el, hogy sikerült. Létrejött és valóban így működik a Faluhely major vendégháza. Egy óvó, védő burok, ami biztonságot ad, ami békével és szeretettel táplálja a vendégeit. 



Elsőre megdöbbentő a hely. Aki eljött, szinte mindenki látta korábban fotókon, kis videókban, de amit élőben kap, arra senki sem számít. Miben rejlik ez az erő? Annyira szokatlan és egyszerű, természetes minden, hogy az ember egy pillanat alatt átértékeli az életét: "Hát ennyire könnyű?" Igen, szinte azonnal leomlanak a súlyos falak, amiket a fogyasztói világ húzott körénk, és amiket meg akarunk mászni sorra. Nincs itt semmi különleges. Épp ez teszi különlegessé és adja vissza a hitünket, hogy lehet élni másként is, mint ahogy eddig csináltuk. 



A Faluhely az egyike azon kevés helynek a világban, ahol a biztonság kézzelfogható. Együtt élünk a kerti növényeinkkel, állatainkkal, egymást éltetjük, egymást tápláljuk. Ha holnap bezárnak a boltok, akkor közelebb húzódunk valamelyikhez és megsimogatjuk: "Megvoltunk eddig is, megleszünk eztán is." Cserébe a feltétlen szeretet árad szemükből. Ez az, amiből ma olyan kevesen részesülnek. Ez adja a lelki békét és biztonságot, na meg az, hogy a saját kezünkben van az életünk. Ebből adunk, ezt osztjuk meg vendégeinkkel. 

Hogy mit adunk? Jó szót, odafigyelést és reményt. Na meg ételeket, amiket szeretettel főzünk a kert által éppen felkínált javakból. Teremtünk nap, nap után és ez energiával tölti fel a hozzánk érkezőt, cselekvésre ösztönzi és motiválja, miközben átadhatja magát az életszeretet érzésének. 


Igen, ez a cikk azért íródott, hogy ösztönözzelek benneteket, hogy ajándékozzátok meg magatokat mindezzel. Nincs ma olyan ember, akinek ne lenne szüksége erre és nincs olyan, aki ne érdemelné meg. Igen, áldozni kell rá. Ki-ki maga dönti el, hogy az mikor hajlandó áldozni az életére. Szerintem jobb előbb, mint utóbb. Hiszek ebben, ezért is áldoztam rá hosszú-hosszú évek óta mindenemet. Szeretném megosztani veletek!

Várlak benneteket szeretettel! Itt foglalhattok szobát:




Megjegyzések

Népszerű bejegyzések