2013. február 12., kedd

Vissza a színházba

Nemrég a politikáról írtam, azonban írásomban adós maradtam valamivel... a megoldással. Pedig van megoldás. Nem egy, hanem temérdek, pont annyi, amennyien ezen a bolygón emberként létezünk. De nem csak egyénekként, hanem családokként és népekként is vannak utak, melyeket sorsszerűen be kell járnunk.

Pár nappal a múltkori bejegyzés után álmot láttam. Mai írásomban álmomat mondom el. Nem írok le semmit, amit magamon kívül mástól várnék el... mindenkinek a saját sugallatait és álmait kell követnie. 

Lépjünk be vissza abba a hasonlatba, ahol egyesek fölálltak, s elhagyták a politika színházát. A természetbe mentek, s ott próbáltak  új életet kezdeni. Itt tartunk most. Ez az idő akár nagyon sokáig is eltarthat, ezt nem  tudhatjuk. Nagyon sokszor tartottunk már itt a történelem folyamán, azonban minden esetben ugyanaz a folyamat játszódott le... kidőltek a színház falai, s népek egymást taposták, szétzúzták a színházon kívül lassan épülő világokat... majd új színházat építettek. A korábban a természetben élt emberek szinte nyomtalanul eltűntek, csupán néhányuk emléke maradt fenn. 

Van azonban valami, ami örök és eltörölhetetlen, mely ősi ösztönként minden emberben ott munkálkodik. Ez  a szabadságvágy. Szabadok akarunk lenni, szabadok saját, egyénileg elképzelt és valósággá alkotott világunktól és csupán egyetlen köteléket szeretnénk megőrizni, de azt minél erősebben... hogy részesülhessünk a teremtő kegyelméből. Ez az ösztön szólított meg, hogy hagyjuk el a színházat, és ennek kell vezetnie akkor is, mikor visszatérünk. Igen, visszatérünk. Ez az egyetlen módja annak, hogy világunk életben maradjon. 

Ki kell mennünk a teremtett világba, meg kell erősítenünk testünket, lelkünket, ki kell engesztelnünk a természetet tékozló emberként elkövetett bűneinkért, az emberiség bűneiért. Nekünk ez a feladatunk. Nem beszélnünk kell róla, hanem tennünk kell. A teremtett világ megbocsájt. A teremtett világ az életet szolgálja és azt, aki ezt éltetni akarja. Ezekkel az energiákkal kell (nekünk vagy utódainknak) visszatérnünk a színházba, s föl kell állnunk a színpadra, ha eljön az idő, még mielőtt a szokásos módon visszafordíthatatlanul fel nem tüzelik a közönséget. Nem színészként kell visszatérnünk. Nem. Emberként. Mit kell ott tennünk? Nos, ez az, ami népenként és egyénenként változó. Egy biztos, a teremtő üzenetét kell közvetítenünk.

A magyar kultúra szellemi öröksége egy olyan értékrendet őrzött meg, amely utat mutat számunkra. Ez az értékrend a Krisztusi út képmása. Ennek koráráról, eredetéről nem kell most szólnunk, nem ez számít. Lesznek népek, akiknek képviselői a nézőtéren ülőkhöz szólnak majd. Lesznek, akik elmondják, miként élhet az ember a teremtett világban, lesznek tanítók, de a mi dolgunk más lesz. Nem több és nem kevesebb, más. A színpadon kell mindenki előtt a szemébe néznünk annak a testetlen ördögnek, mely a színházat működteti, s mely rejtekéből soha elő nem bújik, csupán bábjait és katonáit küldi elénk. Nekünk velük kell megvívnunk. Ebben a harcban azonban csak egyféleképpen győzhetünk... ha készek vagyunk áldozattá válni, s az ellent magunk fölé emelni. Krisztusi áldozatra van szükség, olyan áldozatra, amelyet meghallanak a süketek és amely vissza adja szeme világát a vakoknak, amely éles pengeként hasít gyilkosaink mérgezett szívébe... és a döbbent csöndben egy új világ csírája indulhat el. Kik megöltek minket, sebzett áldozatokká válnak, s uruk- a megszemélyesült érdekhálózat -  kiüresedik, elmállik, széjjelfoszlik, s nem marad utána csak sár és hamu... és az űr, melyet egy új világban újra be kell  majd töltsön valaki, ám az még nagyon-nagyon sokára jön csak el. 

Halálunk telét a tavasz követi, s feltámadásunkból új élet születik. Gyermekként éljük majd meg azt, ártatlan és tiszta gyermekekként, akik mosolyogva másznak le a színpadról, fel a sorok közé, és kézenfogva szüleiket , nagyszüleiket, együtt sétálnak ki a színházból.

Az emberiséget egyetlen ember nem válthatja meg. Meg fognak születni, vagy talán már meg is születtek, azok, akiknek közössége készen áll erre a Szent áldozata. Addig míg az alkalmas pillanat nem jön el, csak egy dolgot tehetünk: kérjük minden teremtő erő áldását a föld leggonoszabb és legsötétebb embereire... nekik van a legnagyobb szükségük a fény erejére. Harccal, vérrel a sötétség meg nem gyengíthető... de a szeretettel végleg eltörölhető.

Drexler Szilárd fotója

Nem kell tovább beszéljünk erről, tegyük csendben a dolgunkat, őrizzük a magot, s adjuk tovább mindaddig, míg egy ártatlan gyermekkéz a földbe nem dugja majd azt. A tiszta földben új csíra fogan, s lesznek majd mellette sokan. 








5 megjegyzés:

  1. Nagyszerű, igaz gondolatok, szivemből szóltak!
    Köszönöm! :-)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Én is, hogy ezt elmondtad. Nekem is jó olvasni, ha meghallják szavaim.

      Törlés
  2. Már meg sem lepődöm a "váratlan" eseményeken, mert rég elfogadtam, hogy van egy felsőbb akarat, ami terelget minket az úton, valaki aki pontosan tudja, hogy éppen mire van szükségünk az adott időszakban, annak érdekében, hogy beteljesíthessük küldetésünket. Amit most írni fogok, az részben az előző bejegyzéshez is kapcsolódik és lehet kicsit hosszabb lesz, de nézzétek el nékem, remélem hasznát veszitek.
    Pont annyi idősen, mint ahány éves most Csillagosi Barátunk ugyanazt a feladatkört láttam el mint most átmenetileg. Hogy még érzékletesebb legyen a dolog, a pénz amit kapok érte, pont annyi, mint 8 évvel ezelőtt...
    Ez először rendkívül felháborított, majd rá kellett jönnöm, hogy korántsem arról van szó, hogy az anyagiak miatt kell elvégeznem ezt a munkát!
    Egyszóval újra szereplő lettem a "színházban"...a legnagyobb különbség az, hogy míg annak idején elhittem mindent amit a környezetem sugallt, beálltam a sorba és azt tettem amit a felettesem kívánt, még ha azzal más embernek fájdalmat, vagy veszteséget okoztam, addig most tudom mindezt higgadtan, emberségesen, fesztelenül tenni, a másikra odafigyelve, mert tudom, hogy ez ,csak színház!
    Teljesen másképp látom már a dolgokat, megváltozott az értékrenden, mióta "természetes" "vadember" lettem, tudom mi az ami előre visz és nem érdekel a parádé...
    Évekkel ezelőtt olyan kiadásaim voltak, amiket ha most finanszíroznom kellene, hát...
    Rá kellett jönnöm, hogy akkor azt tettem minden téren, amit elvárt a tömeg, a társadalom, amire tanítottak a szüleim, magyarán dolgozz, vásárolj, simulj be és akkor bajod nem lehet...
    Nos, jelenleg is dolgozom, vásárolok, vannak barátaim, de már nem vagyok vak! Nem tudnak irányítani, tisztán látok és én rendelkezem a gondolataim és javaim felett!
    Igazából rá kellett jönnöm, hogy a tökéletes pénzszerzési lehetőség az, ha egy külföldi multinál dolgozol! Meglepő talán, de mindjárt megértitek...:-)
    A munkádért pénzt kapsz...azt hogy mennyit az most lényegtelen, de pénzt kapsz egy olyan körből, akiknek nem céljuk a Magyar ember sorsának jobbá tétele...de te, mint büszke és okos Magyar mit teszel? Elköltöd a pénzed ott, ahol ők mondják, vagy...odafigyelve, oda forgatod be a külföldi tőkét ahová Te akarod!!!! Szabadon rendelkezhetsz vele, nem igaz? Akkor miért ne lennél Te is egy kicsit ravasz? Miért ne tennéd ugyanazt, amit ők, csak jó irányba? Érted? Megköszönöd szépen és elmész az őstermelői piacra, vásárokra, odafigyelsz, hogy minden egyes forintod magyar kézben maradjon!
    Abban a pillanatban, hogy nem tankolsz, nincs bankszámlád, nem dohányzol és nem iszol alkoholt, nem eszel ipari hulladékot és még sorolhatnám, sokkal többet teszel, mint az elsőre gondolnád!
    Mondok egy példát. A gyorséttermi párszázas ajánlat helyett, vegyél fél kiló kölest és tíz deka diót. Főzd meg és edd meg...nem hiszem, hogy egy ültő helyedben meg tudsz enni ennyi kölest, míg a szuper hambitól fél óra múlva éhesebb leszel, mint előtte...
    Sokan panaszkodnak, hogy már ételre is alig van pénzük...de telefonja, cigije és internet előfizetése van...csupán rendet kell rakni ott belül!
    Ezt próbálja nékünk Csillagosi Testvér elmagyarázni...ne azt figyeljük, hogy mit akarnak tőlünk és ne mástól várjuk a megoldást, hanem emeljük fel a fejünket(és fenekünket...)ismerjük meg magunkat és tegyük dolgunkat szeretettel! Ne bántsuk egymást, segítsünk a másiknak ott ahol tudunk!
    Áldással és Szeretettel!
    Mihályfia

    VálaszTörlés
  3. Jaj, Csillagosi, ez kemény írás volt... Ritkán jövök el az oldaladra (ennek csak technikai oka van), de ha idetévedek, akkor mindig olyanokat olvasok tőled, hogy... Ráadásul még Mihályfia is hozzátett bőven. Szerintem megszülettek már azok, akik rendet tesznek, és már teszik is a dolgukat, ha nem is látványosan. Én mindenesetre érzékelem, hogy egyre csak gyúlnak a fények a sötétben. De az áldozati szerep bevállalása, az ellen felemelése - ez már nehezen bevállalható. De eljön ez is, nem is oly soká. Addig meg csak éljük az életet emberként (no bank, no tank, no cigi, no pia...) Szeretettel gondolok rátok! Réka

    VálaszTörlés
  4. Olyan jó látni, lépten-nyomon, hogy az emberek más-más úton ugyan, de csak kilyukadnak az igazságnál... Köszönöm, ezt a blogot!!!

    VálaszTörlés