A titok - The secret

Egy olyan témáról írok most, mely első olvasatra talán nem tartozik szervesen a faluhoz, sokkal inkább tűnik valamiféle spirituális elmélkedésnek. Remélem a bejegyzés végére mégis sikerül bebizonyítanom, hogy sokkal több köze van a saját, természetközeli életünkhöz, mint valamiféle metafizikai elmélethez.

Lassan három éve, hogy kezembe került egy könyv: A titok (The secret). Talán sokan ismeritek, az ugyanezen című filmet pedig még többen, éppen ezért fontosnak tartom, hogy beszéljünk róla. Ha nem ismernétek a könyv és a film tartalmát, itt megnézhetitek:

Már akkor furcsának találtam a "titkot", mikor a könyvet olvastam. Olyan információkat tartalmazott, melyeknek már birtokában voltam, sőt használtam azokat... noha nem súgták fülembe azt egyiptomi papok, sem a szabadkőművesek. Akkor honnan tudtam, ismertem e dolgok működését? Egyszerű a válasz: a saját kultúránkból, gyermekkoromból. Na de ne szaladjunk ennyire előre.

A filmet csak tegnap láttam először. Bevallom, ha előbb ezzel, s nem a könyvvel találkozom, talán a 10. perc után abbahagytam volna a vele való ismerkedést. Nem a fölösleges mítoszteremtés és a hatásvadász effektek zavartak igazán, még csak nem is a pénzorientáltság (megszoktuk már az efféle nyugati spirituális filmektől), pedig akad rá példa bőven:

"Milyen házban akar lakni? Milliomos akar lenni? Nagyobb sikert szeretne?"- "Mi az amit tényleg akar?" - már itt a szánkba adták a lehetőségeket, tessék ezek közül választani! Ugyanarra a manipulációra épül ez a film is, mint az épített világ médiájának nagy része. Mint ilyen, pénz és sikerorientált, avagy azokat az értékeket helyezi előtérbe, melyek napjaink világrendjének leginstabilabb, legtörékenyebb pillérei.

Mégsem ez zavart leginkább, hanem az az alapvető félreértelmezése a teremtett világ működésének, melyet mintegy csodát kínálnak "megvételre" az életüket és világukat jobbá tenni akaró emberek számára. A nyugati világ efféle filmes trükkjeit már jól ismerjük, azonban a film üzenete kultúránkban (a magyar kultúrában) meglehetősen termékeny talajra hullik. Egyre többen és többen szeretnének kilépni a mai magyar, európai, globális valóságból és e film/könyv erre kínál megoldást. Méghozzá olyan megoldást, melyben érzünk valamit, érezzük, hogy van valamiféle többlet ebben az információban, valami, ami ismerős, amihez kötődünk. Ha így éreztétek, el kell hogy szomorítsalak benneteket: e film készítői csak a felszínt kapirgálják, ám eközben is súlyos hibákat vétenek. Kemény szavak ezek, engedjétek meg, hogy kifejtsem őket.

Mi a titok? A titok a vonzás törvénye. "Mindent ami megjelenik az életünkben, bizony mi vonzunk oda..."  - mondja az egyik szereplő.  Elég csupán gondolatainkat vágyainkra hangolni s magunkhoz vonzzuk a

természettől vágyunk tárgyát. S a természet kimeríthetetlen gazdagsággal rendelkezik, elég csupán hálásnak lennünk... Valahogy így lehetne összefoglalni az információk lényegét. A film szerint tehát gondolatainkkal és érzéseinkkel működtetjük a teremtett világot. Csakhogy ez alapvető tévedés.

A világ mi vagyunk. Az ember nem a gondolatai által létezik. Az embert ellepik a gondolatai, s hajlamosak vagyunk azonosulni velük. Törvényeket, szabályokat hozunk elménk számára és igyekszünk  tudatosan ezek keretei közt maradni... s ha nem sikerül, a gyenge ember összetörik. Ne gondolj semmire és meglátod a valóságot, mely sokkal több, mint amit gondolataink sémái közt megérthetnénk! Próbálj csak öt percig leülni a természetben, s csukott szemmel a nap felé fordulni, miközben nem gondolsz semmire. Meglátod, csodák történhetnek! A szerzők a gondolatot a vonzás képességével ruházzák fel, azonban az ember nem vonzza a világot, hanem teremti, formálja. 

A folyamat, melynek működését, mint egy "titkot" ezúttal ránk kívánnak bízni, nem más mint a teremtő ember készsége. Most menjünk vissza a kultúránkhoz, s menjünk vissza egészen gyermekkorunkig. 

Gyermekként tapasztaljuk meg először a teremtés csodáját... gondoljuk csak el. Az évnek mely szakaszát várják legjobban a gyermekek? Azokat az alkalmakat, azokat az ünnepeket, mikor álmaik valóra válhatnak. A gyerekek pontosan ugyanazt teszik, mint amit a "titok" szerzői javasolnak. Elképzelik a vágyott játékot, szinte azonosulnak a gondolattal, hogy már birtokukban van... s íme, gondolataik beteljesülnek. Csakhogy ez a folyamat nem ilyen egyszerű. Ezeknek az ünnepeknek a kultúránkban pontos rendje van/volt, melybe a gyermekek a család részeként nevelődtek bele. Az ünnepet mindig egy felkészülés előzi meg, ahol az ember áldozatot mutat be az Ég s a Föld javára, a benne lakozó Isten megszólítására. Az ember számot vet addigi cselekedeteivel, feloldozást kér. Az embernek mindig adnia kell előbb... nem kevesebbet, önmagát kell átadnia a természet egészének, s ha ez megtörtént, megtisztult, feloldozást nyert, képességet kap a teremtéshez. Mennél többet képes adni, annál többet fog kapni is.

"Megkaphat és megvalósíthat mindent, amit csak akar", "Akármit megkaphatunk amit kiválasztunk, akármekkora is." - mondják a filmben. Csakhogy a természet mindig egyensúlyra törekszik. Minél többet, nagyobbat kérünk, annál többet kell adnunk. A hála nem elég. Ha a teremtés nem a fent leírt módon zajlik, akkor utólag kell adnunk... adnunk abból, melyet a természet mindenki számára egyenlően biztosít: szabadságunkból (az elme szabadságából), egészségünkből (lelkünk és testünk egészségéből), stb. Hogy hogyan? Hogyan veszítjük el az elme szabadságát, lelkünk egészségét?

"Képzelje el, hogy bőségben él és ezt fogja vonzani" - csakhogy addig, míg nem kapja meg, addig nem él. Az ember csak a jelenben létezik. Nincs jövő, csak a jelen van. Nem a cél a fontos, hanem az út... az élet egy út, melynek minden pillanatában boldogok lehetünk. Miért akarnánk várni egy eljövő pillanatot? S ha megkapjuk amit akartunk, boldogok leszünk? Nem, máris tudunk egy újabb anyagi kérést, melyre újra várhatunk és ez így megy eztán mindig... az elme egy újabb rendszer függésébe kerül.

Nem mindegy az sem, milyen világot teremtünk magunk számára. Ki a gazdag s ki a szegény? Szegény az, akinek sosem múló vágyai vannak, aki folyton a jövőre vágyakozik, miközben átsiklik a jelen fölött. Szegény, aki a jelen pillanatban nem elégítheti ki vágyait. Gazdag az, aki a jelen minden pillanatában boldog. Ne holnaptól legyél boldog, hanem most, most rögtön. Örülj a holdnak, örülj az esti szélnek, örülj, hogy lélegezhetsz... és gazdag leszel. Ha tudsz örülni a pillanatnak, akkor szabad, egészséges és boldog maradsz... hiszen a pillanat te magad vagy. Értitek, érzitek a különbséget? Az a folyamat melyről "titok" gyanánt szó van, a mi kultúránknak szerves része, ám működése korántsem egyoldalú, hanem része a teremtett világ egészének... melyben mindannyian élünk, élhetünk. Ne csak tudjátok ezeket, hanem tegyétek. Szeretettel...