„Túl a vízen van egy malom, búbánatot őrölnek azon…”

Az egykori parasztházakban nemhogy fürdőszobát, de még csak olyan helyiséget sem találunk, mely a fürdésre, mosakodásra, vagyis elkülönítetten a ház többi részétől a tisztálkodásra szolgált volna. Nem fürödtek dézsában, pedig volt kútjuk, tudtak melegíteni vizet, volt dézsájuk és alkalmuk is lett volna rá. Ha fürödtek, akkor az élő vizekben mártóztak meg, akkor sem elsősorban tisztálkodás céljára, hanem lehűteni a napon felhevült testüket. Hogy lehet ez? Nem volt igényük a tisztaságra? Büdösen, mocskosan feküdtek az ágyba? 

Jogosnak tűnnek e kérdések, azonban mégsem állják meg a helyüket. Mindjárt kiderül, hogy miért, de ehhez időben közelebb kell jönnünk jelen világunkhoz és össze kell vetnünk a teremtett világban élő régi ember világával. 

Nézzük meg röviden táplálkozási kultúránkat. Ma az évnek majd minden szakában ugyanazokat az ételeket, élelmiszereket fogyasztjuk, kifejezetten sok hústerméket és ami még rosszabb, kifejezett sok iparilag előállított és tartósított terméket. Táplálkozásunk irányított, azonban marketingszakemberek irányítják célzott információkkal, melyekkel nap-nap után bombáznak bennünket. A régi ember táplálkozása nem csak az évkörrel és természet életritmusával volt tökéletes összhangban, de a tartósításnak is csak a természetes formáit használta. Sokkal több gabonafélét fogyasztott és sokkal kevesebb húst. Még egy nagyon lényeges eltérés van a két szokásrend között, mégpedig, hogy amíg ma kifejezetten az édeset, a sósat, vagy még inkább a „finomat” fogyasztjuk – ezért lehet néhány szintetikusan előállított íz aroma alkalmazásával szinte bármit eladni -, addig a régi ember a savanyút, a keserűt épp úgy fogyasztotta, mint az édeset. A táplálkozás során nem csak testét töltötte föl, hanem lelkét és szellemét is megnyitotta. Száz szónak is egy a vége, a mai ember szervezetének folyamatosan az élet természetes menetével szemben kell dolgoznia, rossz időben, rosszul elfogyasztott, rossz „tápanyagokat” kell feldolgozni és hasznosítania. Nincs ideje megpihenni, megújulni – a böjt ma már erősen vallásos és kevesek által gyakorolt fogalom -, éppen ezért lassan megtelik azokkal az anyagokkal, melyeket szerveink kiválasztanak és sóként, salakként megkötnek. Szervezetünk elsalakosodik, szerveink elfáradnak és idővel felmondják a szolgálatot. 

Itt térjünk rá az orvoslás régi és mai formáira. Míg ma a felesleges szerveket egyszerűen eltávolítják vagy kicserélik, esetleg hosszasan kezelik, addig folyamatosan csak a tünetet kezelik, míg a problémák valódi okaival, a tökéletesen életidegen életmóddal aligha foglalkoznak. Még több idegen anyagot juttatnak a szervezetbe, csak minél tovább folytathassa a beteg az addig megszokott „rendszerfenntartó” életmódját. Alternatív gyógymódoknak nevezzük azokat a gyógyászati eljárásokat, melyek valamivel közelebb állnak a teremtett világhoz, mint a jelen kor orvoslása. Pedig a régi ember pontosan ismerte a növények, ásványok, a föld a víz gyógyító erejét. Ismerte az anyaföld energiamezőit, tisztában volt ezek erejével. Ha betegségben szenvedett, teákkal, borogatásokkal, beöntésekkel (!),fürdőkkel és különféle pakolásokkal kezelte magát. Azt is elfogadta, hogy nem képes minden betegséget gyógyítani, ezért azok megelőzésére törekedett és nem utólagos kezelésére. 

Szervezetük edzett volt a természetes megpróbáltatásokkal szemben, az időjárás szélsőségeit is egészségesen átvészelték, hiszen tűző napon arattak, vagy jéghideg patakvízben mezítláb mostak… de védtelenek voltak a városokból terjedő halálos járványokkal szemben. 

Témánkat illetően jelentősége van a viseletnek is, mely az évszakhoz, munkához, szokásrendhez illő, természetes anyagokból előállított viselet volt. Ezt hamulúggal (!) mosták. 

Visszatérve a tisztálkodásra, általában minden tájegységünkön naponta kétszer mosdottak, házilag készült szappannal. Ennek a szappannak a PH-ja 7,5 -8,5 között mozgott. 

Ezzel meg is érkeztünk oda, ahol képesek vagyunk megérteni, hogy miért nem érezték szükségét a napi fürdésnek és miért van nekünk szükségünk rá. 

„Túl a vizen…”- című népdalunk nem másról szól, mint az életvízről. Arról a vízről, amely semleges, azaz 7-es PH val rendelkezik. Az emberi vér PH-ja 7,3-7,4 körül mozog, azaz enyhén bázikus. A régi ember életmódjából adódóan képes volt ezen a vékony határon belül maradni, nem savasodott el szervezete, mint korunk emberének. „Túl a vizen van egy malom, búbánatot őrnek azon”. Ha áthágjuk ezt a határt, átlépünk ezen a vizen, akkor hallhatjuk mi következik. A ma embere már régen átlépett ezen, és bizony őrlődünk is eleget. 

A régi ember verejtékezett a napon, de izzadtságában közel annyi méreg nem volt, mint korunk emberének, ebből adódóan valószínűleg szaga sem volt kellemetlen. A testünk a bőrön keresztül választja ki a mérgeket, vagy sókat, salakanyagot, mindazt a már közömbösített savas maradékanyagot, mely a mozgás, táplálkozás által szervezetünkben keletkezett. Ha bőrünket a ma divatos 5.5-ös PH-val bíró szappannal „ápoljuk” akkor újabb savval „sokkoljuk” szervezetünket, amire ugyan először hatékonyan reagál, mivel fokozott lúgosításra, közömbösítésre törekszik, azonban hosszútávon tönkretesszük testünk természetes védekezőképességét és öngyógyító erejét. Ez a fokozott lúgosítás ugyanis elvonja az ásványi anyagokat a test más részeiből (pl. hajból, fogakból ). A lúgos (pl 7,4-8,5 –ös PH-val rendelkező háziszappannal történő) lemosás azonban rögtön közömbösíti a kiválasztott savat. Aki így ápolja bőrét, és az élet, a természet rendjét követve él, annak nincs szüksége napi fürdésre, hiszen a habfürdős, de még a „tiszta” csapvíz is csak szárítja bőrét. Ezért nem találunk fürdésre alkalmas eszközöket a parasztházakban. 

Hogyan használhatjuk jól fürdőkádunkat, ha a napi fürdéssel mi magunk is csak a tüneteket vagyunk képesek kezelni? 

Fürdőkád vendégszobánkban - faluhelymajor.hu

Szervezetünk – attól függően persze hogyan bántuk vele idáig – képes a megújulásra. Szinte minden szervünket újra teljesértékűvé tudjuk tenni, ha használjuk azokat a gyógynövényes és egyéb „alternatív” kúrákat, melyeket az egyszerű ember tudása megőrzött. Nem ronthatunk szervezetünkre egy „lúgosító kúrával”, ahogyan azt ma több természetgyógyász javasolja, még csak az ún. „méregtelenítés” sem vezet semmi jóra, ha nem tudjuk mit, mikor és miért csináljunk. 

Az én javaslatom szerint először is a táplálkozási- és tisztálkodási szokásainkat kell átértékelni, illetve megváltoztatni. Egészséges tápanyagokkal, gyógyteákkal erősítsük meg szervezetünket és immunrendszerünket, illetve bázikus fürdőkkel és tisztálkodással segítsük levegőhöz jutni bőrünket. A nyár erre alkalmas. Aztán jön az ősz, amikor el lehet kezdeni egy-egy szervünket célirányosan „méregteleníteni” és megerősíteni, amihez a szezonális zöldségek, gyümölcsök áradata remek segítség. A böjti időszak pedig kiválóan alkalmas arra, hogy gyógyteákkal feloldjuk a már lerakódott salakanyagokat, megerősített szerveink pedig a böjti, azaz húsnélküli, de zöldségekben gazdag táplálkozás mellett készek közömbösíteni ezeket az újra feloldott savakat, a bázikus fürdőkúrák pedig kivezetik szervezetünkből mindezt. Aki ily módon is követi az élet menetét, annak egészen különleges adventje és karácsonya lehet. A tavaszi böjt idején meg lehet ismételni a kúrát, és akkor egy év múlva minden bizonnyal egy „más” ember olvassa majd írásaimat.