2013. október 28., hétfő

"Láthatatlan kézzel hálót sző fejemben egy furcsa szándékú ragyogó nagy tenger"

A következő dokumentumot egy teliholdas éjen kezdtem el készíteni. Ezzel a dallal indult minden:



Az volt a célom, hogy egy helyre rendezzem mindazt, ami mindannyiunk életére a legnagyobb hatást gyakorolja napjainkban. Ha minden nap, csak egy fél filmet néztek meg a tv híradó, vagy (v)álságos internetes cikkek olvasgatása helyett, már akkor is nagyon sok minden érthetővé válik. Használjátok, mint egy könyvtárat, ahová bármikor betérhettek. Nincs olyan ember, akinek ne lenne fontos tudnia minderről... ha csak annyit tesztek, hogy megosztjátok, már volt értelme.

Használjátok:

http://prezi.com/ifh6kxkjsioj/hataraink/?utm_campaign=share&utm_medium=copy


2013. október 4., péntek

Lehetőség?

Mutatok egy filmet.



Követem a videó útját és olvasom a hozzászólásokat. Egy dolgot biztosan látok: nem vagyunk érettek egy jobb világra. Ugyanazt tennénk vele, mint ami idáig hozott bennünket. Megtettük már ezt, nem is egyszer. 

Mindenki azért panaszkodik, mert a "többiek" még nem ébredtek fel. Szinte kivétel nélkül, a többiekkel van baja mindenkinek. Ha ez a helyzet, akkor semmi gond nincs, hiszen kívülről nézve - ezek szerint - mindenki tudatos, éber, már-már spirituálisan emelkedett ember. Csak a többiek nem... és én sem. 

Nem vagyok az, bár törekszem rá. Járom az utam, megélem minden percét, átélem minden fájdalmát és minden örömét, mert tudom, hogy szükségem van rá, tudom hogy tanulnom kell belőle. Igen tanulnom. Hol vagyok még ükapám tudásától, hol vagyok még a több ezer éve élt ember tudásától? Fényévekre. Épp csak kezdem megérteni, hogy a világ itt hever a kezünkben, pontosan benne. Itt tartjuk, mint egy tollpihét, mindannyian, külön-külön.  

Hogyan lehet változtatni a világon? Egyénileg, ha készek vagyunk tanulni. Ha ott van bennünk a tudásvágy, akkor megismerhetjük a létezés minden titkát, de ehhez alázat kell és elfogadás. Alázattal kell viseltetnünk az élet minden tanítása iránt és el kell fogadnunk embertársainkat. 

                                                               S.T.N

Töltsd meg élettel e szót, mozgást látsz majd benne. Közeledő és távolodó mozgást, mely ott munkál minden emberben. A ma embere távolra került az élet forrásától és visszavágyik. Készül átfordulni, valahogy így:


De attól, hogy készül rá, még nem biztos, hogy sikerülni fog. Vágyik a teremtő erőre, mondjuk ki végre, vágyik iSTeNre, érzi, hogy a pusztító erő foglya, érzi a SáTáN sötétségét. De gyűlölettel, haraggal, indulattal a fényt el nem érhetjük. Alázattal és mindenre kiterjedő szeretettel, csak úgy lehetséges. Azok felé kell a legnagyobb szeretettel fordulnunk, akik legnagyobb fogságban élnek. Ezen dolgozom magam is, hogy képes legyek rá, s úgy érzem, még nem állok készen. Még nem tudom úgy szeretni azt, ki meglop, mint aki ajándékot ad, azt ki öntelten tetszeleg, mint aki csendben teszi dolgát. Még nem tudom, de munkálkodom rajta. Ha bárki úgy érzi, hogy a "többiekkel" van gond, akkor valójában ő az, aki megváltásra szorul. 

Tudjátok, egy csodálatos világban élünk. Olyan eszközök vannak a kezünkben, melyekkel pillanatok alatt meg lehetne fordítani mindent, hatalmi viszonyokat, a pénznek szerepét, mindent. Le lehetne rombolni mindent, ám épp csak megkezdenénk ledönteni az átkozott falakat, s máris azt vennénk észre, újabbakat vontunk magunk köré. Ugyanazok uralkodnának e falak között is, de előbb ők maguk pusztítanák el végleg a régit, hogy az új építéséből még nagyobb hasznuk lehessen. Igen ők. Ők, akik készek uralkodni, akik pontosan tudják, hogyan működik az a társadalom, melyet a harag, a kiábrándultság és az ösztönök vezetnek. De azt is tudják, hogy van valami, amivel szemben tehetetlenek.. ez a szeretet. Az Isteni szeretet. Ezért kell a sötét oldalon tartani az embereket, mert ha nem volna harag, nem volna bosszúvágy szívünkben, akkor nem lehetne háborút szítani köztünk és nem lehetne megosztani az embereket. 

Ha felmerült bennetek e film kapcsán a kérdés, hogy mivel járulhattok hozzá a világ jobbá tételéhez, akkor a legfontosabb, hogy tanuljatok szeretni. Szeretni azt is, aki miatt nehéz az élet, szeretni mindenkit, a "többieket" is. Merjetek tanulni, alázattal figyelni a természetet, hagyományainkat, örökségünket. Nem szégyen felismerni, ha még keveset tudunk a világról, de bűn azt hinni, hogy már mindent tudunk, hogyha önzetlenül szeretni még nem tanultunk meg.  

"Frissítés": Találtam egy másik videót is, mely közelít.