2013. január 23., szerda

Mit tehetünk? I. rész

Ma közzétettem egy videót a Facebook-on, ami egyértelmű bizonyíték, hogy a globális felmelegedés hatása napjainkban sokkal súlyosabb probléma, mint ahogyan ezt kezeljük. Hogy kezeljük? A videót 8432 ember látta, közülük 48 kedvelte és mindössze 19 osztotta meg. Csak viszonyításképpen, megosztottam egy faágon ülő mókus képét is, melyet 17072-en néztek meg, 1319-an kedveltek és 524-en osztottak meg. Az a vörös mókus bizony ott van hazánk kihalásra ítélt fajai között. Ebben többek között (pl. az amerikai szürke mókus térhódítása) az is szerepet játszok, hogy ilyen fokú az emberek közönye a környezetváltozások iránt. Egy pár hozzászólás lehetséges alternatívákat vár, amivel segíthetnénk fellélegezni bolygónknak, erről szólok mindjárt, de előtte idézek egy hozzászólásból, ami teljes félretájékozottságra vall, ami lehengerlő magabiztossággal párosul... döbbenetes:

Nem értem ez mire jó.
Ha csak amit minimális szinten megtehetnénk értsd erdősítés, áttérés az atomenergiára vagy szél, nap és víz energiára. De legyen csak a GÁZ! Akkor sem tesszük, mert épp most ruház be mindenki fa és szén tüzelésre. A parlag területeket szárazságtűrő fákkal kellene a beültetni (Gén kezelt vagy sem nem számít csak kösse meg a szenet, termeljen oxigént.) A régi mocsarak egy részét legalább visszaadni a természetnek. Felejtős. Ezen a lejtőn nincs megállás Ráadásul a népek jelentős százaléka csak papol róla. Ami pedig a legnagyobb baj, hogy nincs a probléma megoldására kidolgozott koncepció, csak a riogatás. Lásd itt. És akkor mi van? Így aki kitette jobban alszik, hogy félelmet generál még? Másról nem szólnak ezek a dolgok minthogy MEG FOGSZ HALNI! 
A rossz hír, TE IS.
Tavaly behányt a huszonegyedikei világvége és most ismételten kezdik meglovagolni a lelki szegények a többiek beszaratását. 
MIÉRT KELL?"

Nem kommentálom, nem hiszem, hogy el tudnám neki magyarázni. De nektek igen. A Föld egy élő bolygó, amit beteggé tettünk. Mint minden élő, képes az öngyógyításra... a beteg sejtek elpusztítására. Nem az a kérdés, hogy túl fogja-e vajon élni az emberiség által okozott károkat, hanem, hogy az emberiség túl fogja-e élni saját ostobaságát. Tudom- tudom, nem esik jól ilyen kérdésekkel foglalkozni, elég bajunk van a magunk épített világában, elég nehéz az életünk így is. Mégis mit kellene tennünk? Amúgy sem rajtam múlik...

"Az alternatív energiákat már régen kitalálták, csak bizonyos gazdasági körök gátolják azok bevezetését. A föld nem a ti dezodorotoktól fog kipusztulni, nem is a kocsitoktól, hanem azoktól a kapzsi emberektől, akik nem látnak a pénzes zsákjaikon túl."


Tényleg, nem a dezodorunktól? Nem az autónktól? Valóban, nem csak ezek károsanyag kibocsátásától, hanem azoktól a "kapzsi" emberektől, akik ezeket a termékeket gyártják, reklámozzák, forgalmazzák, megadóztatják végül elbontják. Na, de ki vette meg azt a dezodort? Ha nem veszed meg, adsz-e ennyi "kapzsi" embernek megélhetést? Vegyük már észre, hogy csak mi tehetünk a jelenünkért és a jövőnkért! 

Tényleg azt hiszitek, hogy nem tehettek semmit? Akkor egy csodálatos hírem van. Földünk megóvása érdekében pont azokat a nehézségeket kell leküzdenünk, amit a mindennapok során az épített világban való boldogulásért.  Át kell értékelnünk szokásainkat, minden téren. Miért ne kezdenénk el most?

Van-e most a hűtőszekrényetekben friss paradicsom, paprika, virsli, kenőmájas, vajkrém, sajtkrém? Ha nincs, de kapnátok élelmiszerre egy 200 ezer Ft értékű utalványt, vennétek-e? 

A táplálkozáskultúránk teljesen természetellenessé vált. Elfogadtuk, hogy bármikor bármit megkaphatunk és igényeink ehhez alakultak. Étkezésünk rendszertelen, az élelmiszerek minősége pedig igen silány. Nem véletlenül. Igényeinknek súlyos ára van. A termelés, mely figyelmen kívül hagyja a természet működését rendkívül drága... és ezt a többletet nekünk kell megfizetnünk. Ez a fajta termelés ráadásul a természet és a bolygó kizsákmányolása révén valósulhat csak meg. Minden szem télen megevett paradicsommal, uborkával vagy egy bármikor elfogyasztott gyorséttermi étellel önmagunk egészsége, anyagi biztonságunk és bolygónk ellen cselekszünk. Bizony ezt igen nehéz beismerni. Hogyan kellene táplálkoznunk? Valahogy így:


És valahogy így is:



Kérdezek tovább... mivel "ápoljuk" bőrünket, mivel mosdunk, mivel mosunk és takarítunk? Hányféle terméket használunk? Tudjátok, hogy mennyi cég él abból? Gyártó, szállító, kereskedő, média stb. Pedig a legegyszerűbb megoldások még ott vannak a nagymamák emlékezetében... és ők mégis megveszik a legakciósabb vackot... mert fogyasztókká lettek. Nagyon sok videót mutathatnék, ezt választottam:


Számos linket tehetnék ide a természetes kozmetikumokról, egyet teszek, innen könnyű elindulni: http://antalvali.com/


Beszélhetnénk a egészségről, az otthonról, energiafelhasználásról és megannyi másról. talán meg is fogjuk tenni, de úgy gondolom, hogy akiben megszületik a felismerés, hogy nem a világon kell változtatni, hanem önnön szokásain, az maga fog kérdéseket feltenni és a válaszokat is meg fogja találni hozzá. Nem csak a bolygónk egészségért kell átértékelnünk éltünket, hanem önmagunkért és gyermekeinkért is.






2013. január 16., szerda

Útravaló - szellemi hangolódás

Előző írásomban a természetbe vonuló emberről beszéltem, azonban ez sokak számára ijesztően hangozhat. Remeteként kellene élnünk egy kerek erdő rejtekében? Nem. A természet a szabadság és a valóság szinonímája, a teremtett világé. Leírok néhány egyszerű gyakorlatot, hogy lássátok, nem kell kivonulnunk semmiféle barlangba.

Drexler Szilárd fotója

Minden reggel, ébredés után nézz pár percig csöndben a kinti világra. Ha jó idő van menj ki rögtön a friss levegőre, tüdőd fogadja be azt, szemeddel pedig vedd sorra magad körül az élő dolgokat, amik nem kötődnek az emberi világhoz. Télen elég ha leülsz az ablak elé. Keress egy fát, egy bokrot, egy madárkát, fűszálat, vagy ha a városban semmi ilyet nem találsz, akkor a ruhákat mozgató szelet, a zúzmarát vagy bármit, amit nem emberi kéz alkotott. Nézd pár percig az élő valóságot, nézd hogy milyen tökéletes. Lásd, hogy ő akkor is ilyen, amikor eső hullik rá, mikor a nap árasztja el, mikor a hideg burkolja magába. Figyeld, hogy épp akkor, azon a reggelen mi veszi körül és magad körül is érezd ugyanazt az érzést. Napfényt, vízpárát, szelet bármit. Engedd be testedbe és lelkedbe is a vizet, vagy a levegőt, vagy a napot, az illatos földet, bármit ami téged aznap megszólított. Ha ezen túl vagy, szánj egy percet arra, hogy végiggondold azt, amit azon a napon el szeretnél érni. Nem kell tovább tartson egy percnél, de gondold át és kérd az égiek segítségét, hogy úgy legyen, ahogy neked a legjobb.   

Minden este szintén kell, hogy adj magadnak öt percet. (Egy reklámblokk ideje a TV-ben) :-) Ekkor pont fordítva tégy, mint reggel. Gondold végig a napodat, mit hogyan tettél és hogy mindez szolgálta-e magad, családod és embertársaid életét. Erre is elég 1-2 perc. Majd nézz föl/ki az égre. Nem baj ha felhős az ég, tudd, hogy a felhők fölött ott ragyognak a csillagok. Nézd őket és ne gondolj semmire! Ez nagyon fontos. Engedd, hogy egy-két percig csak a csillagok legyenek elmédben, s így térj nyugovóra. Ez legyen lefekvés előtt az utolsó cselekedeted. 


Ha napközben valami megzavarná nyugalmad, gondolj a reggel látott életre, ha erőtlen és fáradt vagy, gondolj a csillagokra és a belőlük áradó erőre. Ha csak ennyin változtatsz életedben, már egy lépéssel közelebb kerültél a valósághoz. Pár hétig tegyél így minden nap és ha lehet, közben ne olvass, hallgass aktuálpolitikai híreket. 

2013. január 14., hétfő

A politikáról és a jelen kérdéseiről


Egy különleges levelet kaptam minap egyikőtöktől, ez késztetett az alábbi sorok megírására. Ezúton is köszönöm a levélírónak tartalmas gondolatait és fontos kérdéseit.

Jó ideje nem foglalkoztam írásos formában a jelen társadalmi, gazdasági és politikai „aktualitásaival”. Ennek az az egyszerű oka, hogy kizártam a valóságomból mindazokat az információs csatornákat, melyek naponta csepegtetik a lakosság 90%-ának fülébe azokat a manipulatív információkat, melyekkel tömegeket képesek vezetni, félrevezetni. A valóságot a saját ítélőképességemre bíztam s ebben élek. Azonban nem dugtam homokba a fejem, ellenkezőleg, pár éve kihúztam belőle.  Hogy mit látok innen? Ezt próbálom most szavakba önteni.

Hadd szóljak most a politikáról, végtére is politikai elemző volna az egyik „tisztességes foglalkozásom”... amivel évek óta nem foglalkozom. Miért? Mert egy nem tisztességes világot nem lehet tisztességesen elemezni sem. Emberek milliói nézik esténként a hírekben a különféle politikai nyilatkozatokat, olvassák az ezeket összegző, értelmező elemzéseket. Fontos problémákról szólnak a hírek, mindannyiunk háztartását, sőt hazánkat, társadalmunk egészét érintő problémákról. Egyetlen baj van csupán vele... az, hogy a hozzánk jutó hírek és az azokból kirajzolódó világ pusztán illúzió.

A politika (szubjektív értelmezésemben) nem más, mint egy színház, ahol érdekfeszítő előadások zajlanak a színpadon, ám a színdarabokat nem a színészek írják. A háttérben írja őket a valóság, érdekhálózatok kusza szövevénye, s a szereposztást mindig egy-egy érdekcsoport határozza meg. Elvileg róluk döntünk mi négyévente. A jobb színészek látszólag improvizálnak, a kevésbé tehetségesek sokat gyakorolt szerepeiket is csak közepes színvonalon képesek eljátszani. Még csak azt sem mondhatnánk, hogy idehaza 3-4 társulat verseng a nemzeti színházba kerülésért, ugyanis nincsenek társulatok. Érdekcsoportok formálják azokat is, s amiért a civil lakosság négy évente ölre megy, az puszta formalitás. Egy „bal oldali” színészből bármikor lehet „jobb oldali” és fordítva. Ami a színpadon éles vitának látszik, az a függöny mögött akár épp annak az ellentéte is lehet. Egy dologgal muszáj tisztában lennünk: nem „lehet más a politika.” Lehet a legjobb szándékú is egy közösség által választott vezető, a politika nem lesz más általa. Hatása legjobb esetben is csak ereje fogytáig tart, de utána a politika visszatér régi medrébe, és áldozata az enyészeté lesz.

Hogy a valóság ott lenne a színfalak mögött? Nem, nem hiszem. A mai civil társadalom nagy része ott ül a nézőtéren és három fő attitűdöt mutat viselkedése. Vagy átszellemülten nézi a darabot, s interaktív módon bekiabál, fűtött érzelmekkel hisz a darab számára kedvező(nek látszó) végkimenetelében, vagy unottan, mondhatni közömbösen figyeli a történéseket, s nyugtázza, hogy úgysem tehet semmit, „lopnak, csalnak, hazudnak”. A harmadik attitűddel egyre többen rendelkeznek, ők azok, akik mindenáron be akarnak látni a színfalak mögé, akik le akarják leplezni a valóságot, akik meg akarják érteni, hogy mi történik a látható cselekmények mögött. Sokuk világmegváltó gondolatokat őrizget magában, s jó pár terve van arra, hogyan kellene változnia a világnak. (Nem neki, hanem a világnak.)
Van egy negyedik attitűd is, amivel alig néhányak rendelkeznek. Ezek az emberek egyszer csak fölállnak a székükből és kiballagnak a színházból. Meglepő, de a kutya nem kérdezi meg tőlük, hogy te hová mész, vagy miért mész el.  Legtöbbjük a természetbe megy, kiszellőztetni a fejét, kicsit egyedül lenni. Minél több időt tölt itt, annál inkább rájön, hogy itt is lehet élni és a színház már csak akkor jut eszébe, mikor egy-egy kiszűrődő hang látszólag keresztülhúzza szabad(nak tűnő) életét. Ám ez általában nem tart sokáig, és hamar helyreáll az egyensúly.

Hogy mit gondolok a gazdasági, társadalmi problémákról? Azt, hogy csakis én oldhatom meg őket és csakis Te. Azt gondolom, hogy azzal, hogy a mai világba születtünk, még nem váltunk Emberré. Az ember az életet kell szolgálja. Hogyan? Először is meg kell tanulnia élni. Nem úgy, ahogyan mutatták, mert akár szüleink, akár társaink, akár a minket nevelő intézmények formálták eddigi szokásainkat, azok nagy valószínűséggel mind a színház üzeneteit hordozzák magukkal és láthatatlan érdekeket elégítenek ki. A feladat tehát minden ember előtt adva van, Emberré kell válni. Meg kell tanulnunk irányított emberből teremtő emberré válni és ez nagy feladat. Ha sikerül is, nem állhatunk meg itt.

Egyre többen jönnek ki a színházból. Már közösségeket is alkotnak a természetben, s lassan megengesztelik azt a többiek vakságáért is. Ez azonban még mindig nem elég. Nem elég, mert előbb-utóbb létezésük veszélyessé kezd válni a színházat működtető érdekhálózatok számára (akik a színház közelébe sem mennek, luxusba borított valóságban élik rejtőzködő életüket). Mit lehet ilyenkor tenni? Mit tesz a háttérből irányító érdekhálózat, amikor a nézőtéren egyre nagyobb a morajlás, mert észrevették az ablakon át, hogy egyre többen élnek boldogan a természetben? Tudják, hogy fel kell tüzelni a morajló tömeget, hogy nekik is jár egy jobb élet, élére kell állni az „alulról szerveződő mozgalomnak”, s akkor a vágyakkal teli tömeg maga szakítja fel a színház ajtaját és eszeveszetten rohan a természetben élő emberek felé, eltaposva és elpusztítva mindent, mit addig a Teremtő ember alkotott. Az ilyesmit hívják háborúnak, forradalomnak, kirajzásnak, de bárminek is nevezzük, a háttérben ugyan az az érdekhálózat marad fenn, aki annak előtte volt, s a sebeit nyalogató, összezavarodott társadalom, ki észreveszi, hogy a fákon és bokrokon kívül semmit sem talált, tanácstalanul várja majd az új főszereplőket, akiknek vezetésével el lehet kezdeni felépíteni egy „új világot”... a jövő színházát. S a szomorú jelen visszatér önmagába. Hányszor tettük ezt meg az elmúlt 3000 évben? Számtalanszor. Meg fogjuk újra tenni? Na ez már rajtunk múlik.

A természetbe vonult ember élete nem lehet öncélú, s erről sokan megfeledkeznek. Nem lehet csupán az önfenntartás a cél, hiszen az életet nem lehet csupán önmagunkért szolgálni. Minden egyes háború után okosabbak és tapasztaltabbak lettünk. Minden újjászülető generáció, mely elhagyja a színházat, egyre több eszközzel és ismerettel rendelkezik az érdekhálózatok működési logikájáról. Meg fog születni az EMBER fia, lánya, aki meg fogja állítani ezt az őrült rendszert. Hogy a mi életünkben? Ezt nem tudhatom. A mi dolgunk mielőbb Emberré válni és gyermekeinkből is embereket nevelni. Nem dughatjuk fejünket a homokba, ki kell végre húzni onnan. Tudnunk kell, hogy a legtöbben nem akarják ezt megtenni, s őket nem rángathatjuk erőszakkal magunkkal. Az ő idejük még nem jött el.

Most talán azt hiszitek, hogy valamiféle vallási megalapozottságú megváltót várok. Nem, szó nincs vallásról. Én azt hiszem, hogy a megváltó Te magad leszel. Mindenkinek feladata van ezen a bolygón, egyedi és különleges, amit senki más nem végezhet el. Hogyan indulj el? Hiszen már elindultál... Egyetlen ember sincs, aki véletlenül olvasná el ezt az üzenetet, oka van mindennek. Ha kész vagy egy kicsit befelé is figyelni, távol a színháztól, távol mindentől, akkor tudni fogod, hogy mit kell tenned.