2012. április 29., vasárnap

Egy hűsítően zöld kastélykert

Ma is különösen meleg napnak nézünk elébe, ezért egy hűsítő parkban szeretnélek körbevezetni benneteket. Sőt, inkább csak a bejáratot mutatom meg, aztán barangoljatok kedvetekre. Ha időben indultok, még érezhetitek a harmatos levelek hűsítő páráját, a milliónyi zöld szín nyugalmas árnyalatait. Már hallom is a lépteiteket a kőzúzalékon... :-)








Képek forrása

2012. április 28., szombat

Vidéken pihenni, jókat enni, sokat nevetni...

Idehaza a falusi turizmus még gyerekcipőben jár. Igen, így ahogy mondom. Tudom, hogy már több tíz éves hagyománya van, de valami mégsem működik tökéletesen. Ezúttal csak érintem a problémakört, azért, hogy bemutathassak nektek egy csodás képsort a francia vidéki életről. Mit kellene, hogy jelentsen "vidékre menni"?

Vissza a természetbe, vissza a szabad(ság)ba. Oda, hol természetes anyagokból épült otthonok várják a visszatérőt, melyeken ott a nyoma a sok évszázados kultúránknak, szellemi örökségünknek. Valahol ez volna a minimum... melynek észrevétlenül a hátteret kellene szolgálni a "hazataláláshoz". Egy olyan környezet, ahol az ember levegőhöz jut, ahol szeme megpihen, tüdeje felszabadul és azt érzi, otthon van. Csend és nyugalom öleli körül... nem jó innen elmenni. 


Érződni kell e helyen a múltnak, jelennek s a jövőnek... hiszen az élet természetes folyása ez. Nem a mai, de nem is a tegnap leselejtezett bútorok helye ez, hanem egy több évtizedes patinával bíró öröklött tárgyi világ hazája. Nincsenek benne "ragasztott" bútorok, minden csak a természetes formájában él, a fa bútor fából, a kőfal kőből, a textil vászonból, pamutból, gyapjúból és így tovább. Na és a konyha, a legfőbb!


De miért is? Mert az éltünk minőségét befolyásoló egyik legfontosabb tényező az étkezés. Ma egyre többet hallani felőle... nem mindegy, hogy mit és hogyan fogyaszt az ember. Nem akarok erről a kérdésről sem részletesebben írni most, csapán egy kérdést teszek fel. Ha szinte minden, mit általában elérhetünk, ártalmas lehet egészségünkre, minősége pedig messze elmarad attól, amilyen "régen volt", akkor mit tegyünk? Mit együnk? Hol kaphatjuk meg a "régi minőséget"? Talán sejtitek, hogy mi lehet(ne) a válasz... bizony, csak ott, faluhelyen.


Azzal az élelmiszerkészlettel, mely néhol még létező kincs a falvak egyes házainál, olyan kulináris különlegességeket lehet készíteni, melyek méltán vetekedhetnek az éttermek nyújtotta színvonallal. Arról már nem is beszélve, hogy nem mélyhűtött, hanem frissen szedett alapanyagokkal dolgozhatunk... 



A konyhaművészetben, csakúgy mint az építészetben visszanyúlhatunk a hagyományokhoz, a százéves receptek megannyi csodát rejtenek. Itt is csak azt mondom, legyünk bátrak, merjünk változtatni, de az értéket és a minőséget őrizzük meg, hiszen ez adja életünk minőségét is. 


Természetközeliség, egyszerűség, harmónia...




Milyen a hely, ahol étkeinket fogyasztjuk? Bizony ez sem mellékes szempont. Én szeretem ha már a környezettel "jóllalkathatom" szemeimet. Legyen tér, amely összehoz barátokat, családokat és ismeretlen ismerősöket. 


Képek forrása

Ahol megvan e három, mármint a természetbe illő, vonzó épített környezet, kiváló minőségű ételek, italok és tér az együttléthez, ott nem marad el a felszabadultság és a jókedv sem. Így lehet pihenni, idehaza és bárhol a világban.

2012. április 26., csütörtök

Jó reggelt!

Fontos, hogy jól induljon az ember napja, ugye? Van erre egy remek tippem, no persze ennek feltétele, hogy az ember kertes házban lakjon, bármily picike is az. Tartsatok csirkét, tyúkot, esetleg kacsát. A reggeli etetésnek, kiengedésnek nincs párja, felvidítja az embert. Kedvenc majorbéli fotóhelyszínem következik. Nézzétek csak!


"Tiszta a levegő, jöhetek."


"Te, meg mit csinálsz azzal a masinával?"


"Várj, megnézem elég csinos vagyok-e ma reggel..."


"Azt hiszem, inkább erre megyek..."



"Vagy ne erre menjek?"


"Hú, ez nagyon magas..."


"Bitangul magas..."


"Miért nem mentem inkább repülővel..."


"Khmm... segítség!"



A következő rész tartalmából: a tyúk a mélybe veti magát, miközben ráébred, hogy egyébként tud repülni, így könnyűszerrel megoldódik a probléma. A leszállást követően azonban máris újabb kihívás következik, egy forróvérű kakas személyében... így a szárnyak után a lábak is alaposan meg lesznek mozgatva. E kis reggeli torna után már jólesik a reggeli, tisztes távolságban az ólaktól és a kakastól...

Saját fotók...
Ugye, hogy máris vidámabb a reggel? Mindezt élőben is átélhetitek, sőt, ennél sokkal többet. Nem egy ördöngősség a tyúktartás és most a világ is ezt akarja tőlünk... vágjatok bele! Írjatok és örömmel segítek, ha tudok. 


2012. április 25., szerda

Egy kőkorszaki szaki otthona

Nos, egy rendhagyó ház következik. Nem is tudom hogy kezdjem. Talán így is lehetne: :-)


Az észak-mátraaljai falvakban, illetve a bükki öreg falvakban még láthatunk barlanglakásokat. Egyiket másikat turisztikai céllal is hasznosítják, azonban efféle házat, melyet most mutatok, idehaza nem látni, csak Flinstone-ék szülőhazájában. Íme:












Képek forrása
A kőimádatomat ismerve, biztosan ragyogóan érezném itt magam pár napig, de hosszabb távon egyhangúvá válna, s azért változtatásra itt viszonylag csekély lehetőség van. Talán elkezdenék barlangrajzokat készíteni... :-)

2012. április 24., kedd

Butikmustra - visszatérés

Emlékeztek még erre a boltra? Hoztam néhány új képet, remélem ezúttal is találtok rajtuk érdekességeket! Kellemes nézelődést kívánok! 


















Képek forrása

Szeretnétek innen hazavinni valamit?