2012. február 29., szerda

Forrásgyűjtés a permakultúráról - saját tervek, elképzelések

Még eseget a hó, fagyos a föld... van időnk tervezgetni. Bevallom én már nagyon mennék a szabadba és építeném újra az esztendőt. Na de, kivárjuk, erőt gyűjtünk, szívjuk magunkba a ránk szóró napfény erejét. Találtam néhány érdekes forrást a permakultúráról, melyeket megosztok itt; itt és itt korábbi bejegyzésem kiegészítéseként. Nemrégiben készült egy videó Baji Béla előadásáról, azt is megnézhetitek itt:


Hogy egy kicsit kézzelfoghatóbb legyen a tervezés, írok egy keveset saját elképzeléseimről is. Ami a családi szükségletkielégítést illeti, hús terén szinte teljesen önellátóak vagyunk. Kizárólag magyar háziállatokat tartunk, mindet a számára (és számunkra is) legkedvezőbb körülmények között (ez általában szabadtartást jelent). Hanem a zöldségekkel már nem állunk ilyen jól. Nagymamám műveli kertecskéjét, de az csak töredéke a család szükségleteinek. Az emberi teljesítőképességnek azonban vannak határai... és ebbe egy intenzív kertművelés nem fér bele. Így jön szóba a permakultúra, vagyis inkább egy olyan rendszer, melyhez a permakultúrás szemlélet adott bátorítást. Valljuk be, nem könnyű szembemenni a szüleinktől látott mintakertek ideájával. Na, idén mégis megpróbáljuk. De hogyan is?

A kép csak illusztráció... :-)
Van a major területén egy völgy, melyben egy patak csordogál, két oldalán hatalmas öreg fűzfákkal, s gazdag cserjéssel. Található itt vadrózsa, kökény, som, bodza, vörösgyűrű, galagonya. Szerencsére szél egyáltalán nem járja a területet, s nyáron a tűző napsütés mellett is párás, elviselhető itt az idő. Ide, az öreg füzes elé tettük két éve az állatoknak a szénabálákat, téli etetőnek. A marhák és a szamár (na ki más) azonban elég sokat széthúztak a területen, így a bálakazal körül egy kb. 30-50 cm-es domb alakult ki. Alul avarral és törött ágakkal borított erdei talaj, előző évi elszáradt növényi törmelék, rajta a földbe taposott, vastag réteg széna. Mivel ez lett a völgy legmagasabb pontja, mely mellesleg kellemes nyári klímával rendelkezik, a múlt nyáron ez volt a rackák delelőhelye, akik alaposan megtrágyázták e dombocskát és környékét. Talán már sejtitek miért írom le ilyen részletesen... úgy vélem első osztályú magaságyás vár rám, anélkül, hogy egy ásót a kezembe vettem volna. :-)  Na persze fogok, meglazítom a felső réteget s egy réteg termőtalajt keverek hozzá, de nagyon bízom az eredményességben. Erre alapozva hasonlóan, kicsivel arrébb helyeztük el az idei kazlat, azonban a marhák most kevésbé voltak pazarlóak... ha idén beválik, jövőre akkor is több munkám lesz. :-) 

Az alapokat tehát ismeritek, van egy cserjés, melyet ritkítani, illetve metszeni szükséges, illetve előtte egy természetes úton keletkezett magaságyás. A fűzfák körül most leginkább a csalán terjedt el, aminek örülök, mert egyre inkább bevonjuk a táplálkozásba/ házi gyógyászatba. Itt kívánok helyet adni néhány hasznos virágos növénynek, mint a cickafark és a csicsóka. Ez utóbbi végett különösen fontos, hogy kis kertünket jól körbekerítsük, mert a környék összes vaddisznaját bevonzom a völgybe. :-) A patakparton természetes közegben élnek bizonyos népi gyógyászatban használt növények, pl. zsálya - és zsúrlófélék, bors- és fodormenta stb. Vagyis a lehető legkisebb mértékben szeretnék beavatkozni a természetes növény- és állaltvilágba. Az "új" növényekből a magaságyáson kívánok hasznos növénytárulásokat kialakítani.

Nem untatlak benneteket azzal, hogy milyen növényeket és hogyan szeretnék ültetni, vetni, hanem inkább a tervezés elveiről írok. A nyár a bőség időszaka, de ha időben sikerül hozzálátni a kertészkedéshez, akkor a korai fajták már a tavaszt is megszépítik. Ez így rendben is van, s nem igen kíván különösebb tervezést. Ellenben a télre való felkészülés nálunk kulcskérdés. Persze sárgarépa, paszternák, zeller stb. az meg volt eddig is, s nagyjából kihúztuk vele a telet. Hiányoztak azonban a magas vitamintartalmú friss zöldségek, melyekre igen nagy szükség volna ezidőben is. Éppen ezért hoztuk be a konyhába idén a csicsókát is. Jövőre jelentős állományt ültetünk, mely pár év alatt igen jól elterjed. Mellesleg a csicsóka szára nyúlnak, kecskének, disznónak kiváló étek, mely rendkívül jól hasznosul, s minőségi javulást eredményez a húsban vagy pl. a kecsketejben is. Szóval csicsóka, kelbimbó, feketegyökér... (illetve ha tudjátok folytatni a sort, akkor örömmel veszem) lesz a listán. 

Sokat lehetne még írni erről a témáról, de szívesebben hallanék hasznos tanácsokat, ötleteket, saját terveket felőletek. Ha van kedvetek, beszélgessünk erről is egy keveset, örömmel fogadom hozzászólásaitokat. 




2012. február 28., kedd

Mesés kedd esték

Ma este egy magyar népmesét hoztam, a farkasró s a rókáról:


Ma ember embernek farkasa... néhány róka a bolondját járatja emberek hadával. Pedig nem nehéz ezt észrevenni, s tenni ellene. Többet ésszel, mint erővel. Jó éjszakát!

Reggeli nyomok, hangok

Pár nappal ezelőtt két nyom fogadott a hóban, mindkettő a tyúkól felé tartott. Egyik minden bizonnyal rókanyom, a másik Parázsnak, a fiatal kuvasznak a nyoma. Ez utóbbi adott némi megnyugtatást, de valószínűleg csak utóbb vette észre a ravaszdi nyomait, különben aligha ilyen nyugodt léptek emlékét őrizné a hó... 



...de szerencsére az ól és az állomány sértetlen maradt. A kezdeti aggodalom után kitárultak az ólajtók, a aztán ki előre, ki hátulra.













Saját fotók... és tyúkok.

Hogy álltok tyúkokkal? Ismét egyre nagyobb népszerűségnek örvendenek a "kopasznyakú" tyúkok, különösen a szabadtartás terjedése végett. A képen látható nyuszkanyakú palóc tyúkok is kint élik mindennapjaikat, látjátok nem bánják a havat. 



2012. február 27., hétfő

Megkopott palóc pompa

Van egy ház, melyre már gyermekkoromban fölfigyeltem. Udvara mindig rendezett volt, a gyümölcsfák alatt tyúkok kapirgáltak, a fák tele voltak szebbnél-szebb gyümölcsökkel. Na ez eddig nem is annyira lett volna különös az akkori faluban, hanem maga a ház, az valamiért sokkal szebb volt, mint a többi! Talán ekkoriban szerethettem bele az efféle parasztházakba, s ez a vonzalmam ma is csak erősödik. Lefotóztam nektek ezt a házat, múlt heti, havas pompájában láthatjátok az öregségében is gyönyörű falusi portát.





No, akkor lépjünk be a kapun. Adjon Isten!




A tornác faragása egészen mesebeli. Az oromdeszka tulipánjai sajnos már letörtek, nem hiába, az 1800-as évek második felében épült a ház. A tetőt tiritarka poltári cserepek borítják, gyönyörű színes, hódfarkú cserepek ezek, amilyeneket a hollókői házak nagy részén, s úgy általában a régi palóc falvak mindegyikében fel lehet még fedezni. 








A ház végében az istálló, erre merőlegesen pedig a pajta állt  valaha. Ezt nagy szívfájdalmamra pár éve lebontották, ma már csak egyik oldalának kőalapja áll, ami egyben egy pincehelyiség is. A pajta felső padozata duplázott volt, azaz úgy volt kialakítva, hogy a gerendák közt szemesgabonát lehessen tárolni egy jó 40 centi vastagságban. 


Saját fotók

A ház s a porta a falu egyik első gazdájának otthona volt... a XX. században. Azért írom így, mert nem lehet egy efféle házról és lakóiról anélkül megemlékezni, hogy ne tennénk mellé azokat a mostoha éveket, melyeket át kellett élniük. Mit láttok a házon? Látjátok két világháború nyomát? Látjátok a gazdaság virágzását? El tudjátok-e képzelni, hogy ami egy napon még virágzott, s aki egy napon még első gazda volt, a másnapon már  másé volt... másnapon a gazda már kulák, meghurcolt és megalázott volt? Életen át gyűjteni, majd mindent elveszíteni... becsületet, rangot szerezni, majd tűrni a megaláztatást... felfoghatatlan a ma embere számára. Becsüljük meg a mát, és használjuk ki egy "normális" és boldog élet lehetőségét, mely mindünk számára adva van, s ha majd arcunkat barázdák ráncolják, mint e háznak sártapasztását, akkor is képesek leszünk majd ragyogni a hideg hó alatt, s emlékünket megőrzi az utókor. 





2012. február 26., vasárnap

Ünnep a déli féltekén

Nehezen tudnám elképzelni a karácsonyi ünnepvárást a nyár közepén, pedig sokaknak ez megszokott esemény. Egy ilyen képsort mutatok most, ahol a fehérséget otthon színei adják...












Képek forrása



2012. február 25., szombat

Modern gerendaház

Lassan kifelé megyünk a télből, sokak nagy örömére. Minden időszaknak megvan a maga szépsége, az olvadásnak is. Most egy olyan gerendaházat mutatok, mely inkább a hidegebb napok hangulatát idézi, kandallóval, puha takarókkal, a fa melegségével. Azért keresek szívesen efféle képeket, mert magukon hordozzák a természetesség üzenetét. Ha valaki ragaszkodik a modern design-hoz, az még nem jelenti azt, hogy ne élhetne természetes anyagokból épült, vagy azzal bélelt otthonban.






Képek forrása
Magam nem igazán vagyok oda az ennyire mérnökien egyenes vonalakért, metsző élekért, ezért különösen tetszenek azok az egyszerű kis görbe felületek, mint például az ágy melletti fa asztalka. Egy kicsit életszerűbbé teszik ezt a mai otthont.