2012. január 31., kedd

Mesés kedd esték - Vitéz László

Kemény Henrik emlékének...





Jó éjszakát!


Északi hangulatképek

A dán falvak és kisvárosok egyedülálló bájjal rendelkeznek. Ha betérünk egy házba, akkor leginkább kétféle színvilággal találkozhatunk. Azokban az öreg, fachwerk házakban, melyek gyönyörűen fel vannak újítva - és ez nem műanyag nyílászárókat és kívülre ragasztott szigetelőréteget jelent -, ott élénk színvilággal találkozhatunk. Kicsit hasonlítanak a mi népi bútorainkhoz, szín - és formaviláguk mindenképpen. A másik lakásbelső inkább az újonnan épített könnyűszerkezetes házakat jellemzi. Ezek mindegyike kívülről tégla, vagy deszkaborítást kap, első ránézésre olyanok, mintha legalább 100 éve ott állnának. Belül, ezekben az otthonokban az "új" skandináv stílus jelenik meg, sok fehér és világos árnyalattal, pasztell színekkel, koptatott bútorokkal. Tiszta, de kissé hűvös érzést keltettek bennem ezek a lakások. Most ezekről láthattok egy képsort, döntsétek el ti, mennyire áll közel hozzátok ez a világ.  



























Képek forrása

2012. január 30., hétfő

Egy szippantás tiszta, hegyi levegő

Gyönyörűen süt a nap. Igaz, elég hideg van, de ilyenkor nincs jobb, mint megállni pár percre, arcunkat a nap felé fordítani és lehunyt szemmel élvezni, ahogyan a tiszta levegő beáramlik a tüdőnkbe miközben a napsugarak melegítik orcánkat. Mutatok egy képsort, nézzétek meg mielőtt kimentek, hogy lecsukott szemmel ismét magatok elé hívhassátok. Engedjétek, hogy megfáradt szemeitek nyújtózzanak egyet, szippantsatok egy keveset a természetből és ebből a világból, mely épp oly valós, mint amit éppen átéltek. Kellemes feltöltődést!












Saját fotók...
És most irány ki a szabadba, legalább egy nyugodt percre! :-)


2012. január 29., vasárnap

Megújuló kaszásházak

Képzeljetek el egy fenyvesekkel és hegyi rétekkel tarkított gyönyörű hegyoldalt. Rajta kaszálók, legelők és a természet csöndje. Menedék ez, távol a világtól. Erdélyben kaszásházaknak hívják ezeket a házakat, melyeket a hazulról távol eső kaszálókon használnak éjszakai nyugvóhelyül. Franciaországban az efféle épületeket egyre gyakrabban alakítják át családi pihenővé, vagy vendégházzá. Most egy ilyen búvóhelyet mutatok, a maga egyszerű szépségével, szerény bájával...





Képek forrása
Ötletes és főképp természetbarát hasznosítása lehetne lassan pusztuló épületeinknek. Eltöltenétek pár napot efféle házakban?

2012. január 28., szombat

Otthon egy normális világban...

Kezdjük egy kis kitekintéssel a mai bejegyzést. Mit szólnátok hozzá, ha holnaptól törvényileg szabályoznák, hogy milyen lábbeliben léphettek az utcára? Meg lenne adva, hogy milyen korú embernek mely gyártók termékei közül kellene választania. Persze csak azért lenne mindez, hogy mindenki "biztonságos", "jó minőségű" cipőkben járhasson, elkerülhessük az esetleges balesetveszélyt. Aki nem akarja megvenni a méregdrága márkákat, azt a vételi ár többszörösére büntetik... és valóban megbüntetik. De mi van ha valakinek nincs pénze?? Az utcára csak ki kell menni. Az béreljen a fenti gyártóktól! Vagy vegyen fel hitelt. És mi van, ha valaki tudja, hogy a megadott márkák közel sem olyan kényelmesek és egészségesek, mint ahogyan azt állítják? Mi van, ha valaki nem cipőben, hanem szandálban, papucsban vagy esetleg mezítláb szeretne járni, mert bizonyított tény, hogy az sokkal egészségesebb? 

Milyen képtelenség ez az egész nem? Abszurdum! Elképzelhetetlen egy normális világban. De föltennék egy kérdést: építkeztetek mostanában? 

Míg a nyolcvanas években szinte minden fiatal család önálló otthonban kezdhette meg életét, addig ma csak kevesek kiváltsága az új építésű, önálló ház. Az építkezés ma a legrosszabb befektetések közé tartozik, szinte biztos veszteség. De miért is? Ha gondolkoztatok mostanában építkezésen, akkor láttátok, hogy a fenti példa nagyon is valós, csak éppen a lábbelik helyett építési anyagok, módok, technikák, formák vesznek el a  szabványok és előírások rengetegében. Nem a cipőnkről van szó, hanem otthonunkról, a legszentebb élettérről, ahol gyermekeink felnőnek, ahol egy család éli mindennapjait... Úgy van, ahogy előbb mondtuk, abszurdum! Szabályozókra szükség van, de ezek nem azok, hanem a piaci érdekek arcátlan és gátlástalan érvényesülési formái.

Az embernek minden képessége megvan ahhoz, hogy házat építsen magának. Ha nincs egy árva fillérje sem, csupán egy darab földje, akkor is képes építeni családjának otthont. Ma hiába van földünk, nem elég "normál jövedelemmel" rendelkeznünk ahhoz, hogy fölépíthessük otthonunkat. Pedig minden adott lenne hozzá. A tudás és anyag mindenképpen. A hagyományos építési technikák mindenki számára elérhetőek lennének... de ehhez nekünk is újra kellene gondolnunk egynémely előítéletünket.



Tegyük fel, hogy egy normális világban élünk (micsoda túlzott feltételezés!), ahol építési engedélyt kaphat minden olyan fal- és tetőszerkezet, mely megfelel bizonyos statikai és biztonsági paramétereknek. Mutatok néhány lehetőséget, hogy házat építhess családodnak.

Tegyük fel, hogy csak egy darab földed van, rossz, homokos föld, kövek nemigen akadnak benne. Nincs a birtokodban erdő sem. Miből építsd hát meg a falakat? Számoljunk csak, lehet vályogfal (1.); lehet vert fal (2.); lehet rakott sárfal (3.); hantfal (4.); mórfal (5.). Ötféle módszert ragadtam ki a paraszti kultúrából, melyek mindegyike alkalmas bármilyen egyszintes ház falazatának elkészítésére. Mi kell hozzájuk? Föld, víz és némi növényi adalék. Semmi, mit kopár földünk ne adhatna meg.

De talán nem ennyire rossz a helyzet és földünkön található egy venyigés, fiatal fahajtásokkal benőtt szeglet, néhány gerendának alkalmas fával. Ez esetben már más a leányzó fekvése. Lássuk csak, attól függően, hogy cölöpvázas vagy talpfás szerkezetet szeretnénk, lehet sövényfal (1.); kétrétegű sövényfal (2.); nádfal (3.); zsilipelt fal (4.); karóközös fal (5.); sárhurkákból font fal (6.); lécrácsos fal (7.); cölöpvázas fal (8.). Elégedjünk meg ennyi lehetőséggel.

Na de akár köves hegyvidéken is lehet az a föld, erdővel szegélyezve!  Akár kőfal, akár fából ácsolt boronafal lehet házunk falazata. Az eddigi technikák mindegyikét lehet vegyíteni, keverni egymással... ebből azért elég nagy választék jön ki nem?


Az eddig sorolt technikák egyike sem tartalmazott semmi olyan építőanyagot, amit a természet ne bocsátana ingyen rendelkezésünkre. Falunk tehát már van, nem is akármilyen. Ma is kering muzeológus körökben az a történet, mely szerint a Hortobágyon az egyik rakott sárfalú ház bontásához gépi segítség kellett, mert hiába verték csákánnyal a munkások a házfalat, a szerszámok csak úgy szikráztak a több mint százéves száraz falon. Ne úgy képzeljétek el ezeket a házakat, mint holmi kunyhó, vagy sárból húzott putri... igen éles szeműnek kell lenni ahhoz, hogy ezen falak bármelyikét (természetesen bepucolva) megkülönböztessétek egy mai téglafaltól. A kiszáradt földfalak statikai tulajdonságai egészen különlegesek, szigetelő tulajdonságukkal kapcsolatban pedig elég megemlítenem a vályogfalat, ennek kiváló hőháztartásáról már bizonyosan hallottatok. Épp így működik a többi típus is. Mai állapotunkban számolnunk kell egy olyan problémával, ami régen - mikor ezekkel a technikákkal építkeztek - aligha volt ilyen súlyos, ez pedig nem más, mint a vizesedés. Bizony, a földfalú házak egyik nagy hátránya... lehet, ha rosszul választjuk meg a házhelyet, amire régen aligha akadt példa. Ha megnézitek egy-egy falu 1700-as évekbeli térképét (pl. I. katonai felmérés), akkor jól látható, hogy a falvak mérete töredéke volt a mai településméreteknek, s a házak az akkori legmagasabb, legszárazabb területen feküdtek. A falu növekedésével együtt szükségessé vált a vizesebb területek feltöltése, illetve egyszerűen csak egyre szélesebb körben építették be az egykori szárazulatot. Mondhatni az ember felrúgta a természettel kötött egymás kölcsönös tiszteletére vonatkozó megállapodást. Ez probléma... De a falakhoz visszatérve, egy rakott kőalap egy szigetelőréteggel mindenképpen szükséges a földanyagú falak szárazon tartásához.

Ezúttal megelégszem a falazatokkal, s a tetőfedési lehetőségek közül éppen csak párat sorolok: nádfedés(1.); taposott szalma fedés (2.); felvert zsúpfedés (3.); kévés zsúpfedés (4.); gyékény-kákafedés (5.); zsindelytető (6.); drányica és deszkafedés (7.); természetes palafedés (8.); cserépfedés (9.); bádogfedés (10.).

Képek forrása: Fortepan
Ezen technikák legtöbbje (a falazási technikák egyike sem!!!) nem engedélyezett manapság. Egy efféle módon, engedély nélkül felépített ház után járó büntetés magasabb, mintha elbontanánk a természetes anyagokból épített házunkat és felépítenénk egy engedéllyel rendelkező, modern anyagokból fölhúzott épületet. Na igen, ugye tudjátok, hogy a kalákát is büntetik? Mi sem természetesebb ennél, nem? A ma embere megérdemli, hogy kötelező jelleggel mesterséges anyagok között élje le életét... fizessen pénzével, majd életével, mikor 30-40 év múlva bejelentik, hogy a vörössalak-blokk rákkeltő hatású, aztán majd jön szépen sorra a többi is.  Hát ilyen ez a normális, fejlett mai világ.

Van-e valami remény arra, hogy mégse kelljen vagyonokat fizetnünk egy egészséges és élettel teli ház felépítésért? Van. Ha nem is az előbb említett építési technikák, de azoknak mai, továbbfejlesztett és kivitelezhető változatai már hazánkban is ismertek és (bár kisebb harcok árán) engedélyeztethetőek. Ezekkel fogunk hamarosan foglalkozni itt a blogon. 

2012. január 27., péntek

Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma...

A búboskemencében lobog a tűz. Mikor az ember ráteszi kezét, szinte érzi annak szívdobbanását. Élet van abban! Olyan, mint áldott állapotban lévő anyuka... teljességében gyönyörű. A külvilág még tele várakozással, izgalommal, ő azonban már nyugodt, méhének melegében egy új élet ébredezik. Így van ez a kemencével is. Férfi kezek lángot gyújtanak, asszonyi kezek fáradhatatlanul dagasztanak... kemence fala átmelegszik, dagadó cipó emelkedik... mígnem e két lélek egy térben egyesül... lassan sül.

Áldott a kéz, mely a lisztből életet gyúr, éppen úgy, ahogyan az Úr. Porból lettünk... mivé lettünk? Kenyerünket ki süti meg helyettünk? Nincs időnk, nincs erőnk... de az elmúlóknak, akiknek talán már csak heteik, óráik, perceik vannak, akiknek csontjai mozdulatlan is roppannak, nekik van idejük, van erejük? Más van nekik... hitük s amit cserébe kaptak, életszeretetük. Lenne még hasznos mit ők tudnak, de ébren találja-e őket a holnap?  Krisztus teste kezeik közt, szemeik közt... átadnák ők, csak lenne időtök...

Közben kisült a kenyér, a hír átjárja a portát! Érzitek illatát, halljátok hangját? Hallani, ahogyan az asztalon puffan, már csak az égett kérget kell leverni... sercen, csattan. Gyors és határozott percek ezek, a "bába" keze nem remeghet...





Fotó: Mairus Grozea
... teszi mit tennie kell, késheggyel keresztet rajzol, végül kenyeret szel. Ha egy mód van rá, süssetek magatoknak kenyeret. Nem kell mindig, elég egy-két hetente egyet. De érezni kell az embernek teremtő erejét, a ti akaratotokkal, szeretetekkel készüljön el az a kenyér. Kezetek alatt születik és hozzátok újra visszatér... mint az élet, lassan körbeér.